Vérfoltosak a város
Kulcsai látod-e
Elhagyta a hajót a tengernagy az átkos
S a patkányhad vele
Hej Anna húgom Anna húgom
Semmise közeleg
Látom a nyomorban a gyermek csupasz lábát ott az úton
S a nyár forró szivét
Máris a tél jege közé szorultan
S látom a háború romjainak porában elborultan
Ím, a nehézipar lovagjait
Könnyűlovasság tisztjei nyakán terpeszkedőn elúntan
Akik vonulnak épp az Ív alatt
Cirkuszi zeneszóval
És látok vasgyárosokat
S balettmestereket
Megdermedett és mozdulatlan négyest rendezőn
Ahol szegény családok
A kirakat előtt megállva
Szemlélik felszabadult testvéreiknek szótalan hadát
Felszabadult testvéreiknek
Amelyet újra fenyeget s tovább
Egy elhülyült elaggott és mintaszerű romlott világ
S én látom Marianne-t
Szegény kis húgomat
Mégegyszer akasztottan
A történelem kínzókamrájában
A becsületrenddel nyakán rohad
S látom azonban
A kék-fehér-piros szakállt is
Közönnyel telten vidoran
A város kulcsait letéve
Vérfoltosan a kulcsokat
A Rend buzgó szolgáinak
A pénzhatalmak rendje szolgáinak kezébe.
