This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Prévert, Jacques: Az utcaseprő néhanap (Parfois le balayeur in Hungarian)

Portre of Prévert, Jacques

Parfois le balayeur (French)

Parfois le balayeur
poursuivant désespérément
son abominable labeur
parmi les poussiéreuses ruines
d’une crapuleuse exposition coloniale
s’arrête émerveillé
devant d’extraordinaires statues
de feuillage et de fleurs
qui représentent à s’y méprendre
des rêves
des crimes des fêtes des lueurs
des femmes nues une rivière l’aurore et le bonheur
et le rire et puis le désir
des oiseaux et des arbres
ou bien la lune l’amour le soleil et la mort
Etranges monuments de l’instant même
élevés à la moindre des choses
par des indigènes heureux
et malheureux
et laissés là
généreusement offerts au hasard et au vent
ces statues se dressent
devant le balayeur qui n’en croit pas ses yeux
et qui met la main sur son coeur
en se sentant soudain
inexplicablement heureux
Et les statues balancent doucement
dans l’oseille du soleil couchant
leurs jolies coprs de filles noires
drapés de pavots rouges et blancs
Et la statue du vent
toute nue derrière les statues d’arbres
fait retentir le bienveillant vacarme
de l’espace et du temps
Et la statue enfant terrifie le gendarme
par la seule grâce de son chant
et la lune bat la campagne
avec son grand fléau d’argent
Et le balayeur sourit
bercé et caressé
par la statue qui représente la fraîcheur de la vie
Et moi quand je regarde les tableaux de Paul Klee
je suis comme ce balayeur
reconnaissant
émerveillé
ravi.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://bernardlherbier.unblog.fr

Az utcaseprő néhanap (Hungarian)

Az utcaseprő néhanap
amint sepregetve halad nekibúsultan
hallgatag
egy összehappolt gyarmati kiállítás
lebontást váró poros romjai között
egyszerre csak csodába hőköl
a különös szobrok előtt
lombok fák virágok előtt
és bennük tágra nyílt szemmel bámulja
az álmokat
a bűnöket az ünnepet a fényeket
a meztelen asszonyokat folyót hajnalt a
boldogságot a kacagást a vágyakat
madár-csodákat furcsa fákat
vagy a napot szerelmet halált és a holdat.
Döbbenetes nagy emlékművek miket
az élet apró jelenségeinek emeltek
a boldog és boldogtalan
bennszülöttek
s itthagyták kitéve prédájául szélnek szeszélynek
É e szobrok most ott feszülnek
az egyszerű ember előtt
aki nem akar hinni a szemének
szívére teszi a kezét
és hirtelen
határtalan boldogság tölti el
A szobrok pedig lágyan
imbolyognak a lemenő nap vetette árnyban
gyönyörű fekete-lány-testükkel
amelyet itt-ott fehér és piros virág fed el
És a szél szobra
amely egész meztelenül a fák szobrai mögött áll
zúgja felharsogja
a tér és idő testvéri moraját
S a gyermek-szobor megrendíti egyszerű lelkét
belőle annyi báj és harmónia zeng szét
s a hold ott bandukol a tájon át
suhogtatva hosszú ezüstös ostorát
S az utcaseprő mosolyog
ringatja őt és mámorítja
a sok szobor melyből az élet fiatal ereje lobog
S én is mikor Paul Klee festményein elrévedek
mint ez az utcaseprő olyan leszek
csodákkal telt
elbűvölt
boldog.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationT. S. K.

minimap