Prudhomme, Sully: Midi au village
|
Midi au village (French)Nul troupeau n’erre ni ne broute ; Le berger s’allonge à l’écart ; La poussière dort sur la route, Le charretier sur le brancard.
Le forgeron dort dans la forge ; Le maçon s’étend sur un banc ; Le boucher ronfle à pleine gorge, Les bras rouges encor de sang.
La guêpe rôde au bord des jattes ; Les ramiers couvrent les pignons ; Et, la gueule entre les deux pattes, Le dogue a des rêves grognons.
Les lavandières babillardes Se taisent. Non loin du lavoir, En plein azur, sèchent les hardes D’une blancheur blessante à voir.
La férule à peine surveille Les écoliers inattentifs ; Le murmure épars d’une abeille Se mêle aux alphabets plaintifs…
Un vent chaud traîne ses écharpes Sur les grands blés lourds de sommeil, Et les mouches se font des harpes Avec des rayons de soleil.
Immobiles devant les portes Sur la pierre des seuils étroits, Les aïeules semblent des mortes Avec leurs quenouilles aux doigts.
C’est alors que de la fenêtre S’entendent, tout en parlant bas, Plus libres qu’à minuit peut-être, Les amants, qui ne dorment pas.
|
Nyári dél falun (Hungarian)Nyáj nem legel a puszta síkon, A pásztor árnyékot keres; Alszik a por a hamvas úton, Szekerén meg a szekeres.
A kovács: mühelyében alszik, Az álláson a kőmüves; A hentes hortyogása hallszik, Két karja még vértől veres.
A háztetőn galambok ülnek, Teknőszélen darázs forog; A két talpán elszenderült eb Álmában mérgesen morog.
A fecsegésbe belefáradt A mosónék nyelves hada, A ruha szemvakítva szárad Verő napfényen amoda.
Pihen a vessző, benn a padba A gyermeknép akárhogy ül; S a halk, keserves á-bé-ab-ba Olykor egy méhdongás vegyül. . .
Azért gabnán a forró szélnek Húzódó fátyla száll, lebeg, S mint hárfahúron, zöngicsélnek A napsugáron a legyek.
A vén anyókák, rokkát tartva, Ajtó előtt a küszöbön, Minthogyha meg volnának halva, Ugy ülnek a keskeny kövön.
De meghitten, az ablakokban Egy-egy szerelmes pár susog, – Éjfélkor sem lehetne jobban – No persze, ők nem álmosok.
|
