Régnier, Henri de: Séta (Frontispice in Hungarian)

Sur l'eau verte, bleue ou grise
Des canaux et du canal,
Nous avons couru Venise
De Saint-Marc à l'Arsenal.

Au vent vif de la lagune,
Qui l'oriente à son gré,
J'ai vu tourner ta Fortune,
O Dogana di Mare!

Souffle de l'Adriatique,
Brise molle ou sirocco,
Tant pis, si ton doigt m'indique
Fusine ou Malamocco!

La gondole nous balance
Sous le felze, et, de sa main,
Le fer coupe le silence
Qui dormait dans l'air marin.

Le soleil chauffe les dalles
Sur le quai des Esclavons;
Tes détours et tes dédales,
Venise, nous les savons!

L'eau luit; le marbre s'ébréche;
Les rames se font écho,
Quand on passe à l'ombre fraîche
Du Palais Rezzonico.

Márk terén túl zöldesen kék
vízen, olykor szürke ár
hátán szeltük át Velencét,
míg feltűnt az Arzenál.

Melyet hajt, ha kedve támad,
a lagunák víg szele,
láttam forgó Fortunádat,
ó, Dogana di Mare!

Fújjon az Adria gyenge
szellőt vagy vad sirokkót,
fent az ujj mutassa lengve
Fusinát, Malamoccót:

gondolánk ernyője elfed,
ringatózunk, s a szobor
vaskeze szeli a csendet,
mely a sós légben honol.

Kőlapokra tűz a dalmát
rakparton a napsugár;
útvesztőid birodalmát
ismerjük, Velence, már!

Csorba márvány, csillogó hab;          
szól az evezők dala,   
s árnyán a Rezzonicónak       
siklik át a gondola.