Ray, Lionel: [Leszel majd bölcs fa] ([Tu serais un arbre calme] in Hungarian)

Tu serais un arbre calme
modulant feuille à feuille des syllabes
éparses, étranger aux heures,
par un clair après-midi de juillet.
 
Tu serais l’étreinte de l’eau
et du vent, si proche du chant,
à l’embouchure de quelque fleuve secret,
si frêle aussi à l’horizon d’une voix
 
Qui cherche le chemin pressenti.
Tu serais ce que tu n’as jamais dit,
jamais vu ni rêvé ni pensé,
 
Tantôt fouet tantôt silence,
souriant miroir où quelquefois passent,
sur fond d’enfance, des images légères.

Leszel majd bölcs fa, suttogó,
levél levélhez ér, így készül számtalan
zsibongó szótagod, kirajzó idegen
a júliusi fénylő délutánban.
 
Víz ölelése leszel és szél
ölelése, a majdnem-dallam
titkos folyamok torkolatánál,
illékony, hang horizontján járó,
 
megsejtett ösvényt kereső.
Azzá leszel, mit sose mondtál,
álmodtál, gondoltál, soha,
 
hol csend, hol ostorpattogás,
mosolygó víztükör, hol lent a mélyben
a gyerekkor jár, a színen könnyű kép.