Renard, Jean-Claude: Mythes 4

L'escalier s'enfonce dans l'arbre. L'arbre débouche sur la mer. La mer enfante une île sacrée. L'île m'accueille avec des femmes. Les femmes m'offrent du cuivre et des oranges. Le cuivre envoute mes os. Les oranges m'enivrent. L'ivresse m'entoure de serpents. Les serpents suivent l'ange sous la pierre. Les pierres verdissent. Leur verdissement touche ma nuit. Ma nuit devient le lieu du dieu.

A lépcső a fába mélyed. A fa a tengerre nyílik. A tenger egy megszentelt szigetnek ad életet. A sziget asszonyokkal fogad. Az asszonyok rézzel és
narancsokkal ajándékoznak meg. A réz megbűvöli csontjaimat. A narancsok megrészegítenek A részegség kígyókkal vesz körül. A kígyók
követik az angyalt a kövek alá. A kövek kizöldülnek. Zöldjük hozzáér éjszakámhoz. Ejszakám az istené.