Reverdy, Pierre: Csillagháló (Filet d'astres in Hungarian)
|
|
Filet d'astres (French)La seule clef du ciel entre ces rochers blancs C'est l'aigle Quand la lame de fer coupe la vague en deux Ma main écrit ton nom sur la glace déserte Un navire indécis navigue vers mes yeux Les rayons du soleil tombent en lourdes tresses Au bord du matin blanc Et sur le sable fin les pistes en détresse Tournent à tous les vents L'ombre silencieuse est humide Autour de l'horizon et sous les rochers noirs Où le poisson mourant joue sa dernière carte Le côté blanc de notre espoir Dans l'émouvant et doux sillage de la barque Suit le trait d'union entre les continents Dans le grelot d'azur immense perle vide Midi sonne au vibrant métal Toutes les bouches plus avides se taisent au même signal Quand le chemin s'ouvre et s'anime Aux reflets dansants du falot Le chemin qui rampe et qui brille Le chemin secret plein d'échos d'éclairs de lanterne et d'étoiles de formes dans la vapeur d'eau Sur les têtes noyées sans rêve et sans mystère Les têtes détachées des astres sans halo
|
Csillagháló (Hungarian)Az égbolt kulcsaként fehér sziklák között egy sas kereng tajtékot hasít ketté a penge kezem tükörre rója nevedet szédelgő hajó úszik szemembe a nap kidobja vaskos fonatát fehér reggeli partra és a könnyű homok gyűrt rajzolatát százféle szél kavarja körben a láthatáron sziklák sötét tövénél árnyék nedves és hallgatag fala hová haldokló hal jár hogy kártyáit kivesse vak reményünk fénylő hátoldala úszik hogy földrészek közt a kapcsot megkeresse viszi kavargó lágy barázda az égzúgásban óriás gyöngy üres héj míg nem csendül a dél pengő acélja minden tátongó száj jelre csukódik össze néma mikor az út széthasad és ködlámpafénytől táncol a mélye árka midőn az út ragyog egy dombra ér föl midőn visszhangok ágya lesz és villámoké meg csillagfényeké megannyi forma pára a vízbefúltak álomtalan titoktalan fején az összes csillag lehullt fej hiányzik glóriája
|
