Roumain, Jacques: Madrid (Madrid in Hungarian)
|
Madrid (French)Cette ride sinistre de la Sierra et l'horizon cerné d'un orage de fer: le ciel n'a plus un sourire plus un seul tesson d'azur pas un arc à lancer l'espoir d'une flèche de soleil les arbres déchiquetés se redressent gémissent comme des violons désacordés tout un village endormi dans la mort s'en va à la dérive quand la mitrailleuse crible la passoire du silence quand explose la cataracte de fracas que le plâtras du ciel s'écroule Et les flammes tordues lèchent dans la cité les blessures des lézardes calfatées de nuit et dans le petit square abandonné où règne maintenant la paisible épouvante il y a mais oui il y a sur le visage sanglant de cet enfant un sourire comme une grenade écrasée à coups de talon
Plus d'oiseaux de doux chant d'oiseau des collines l'âge de feu et d'acier est né la saison des sauterelles apocalyptiques et les tanks avancent l'invasion obstinée de gros hannetons ravageurs et l'homme est terré avec sa haine et sa joie pour demain et quand il s'élance la mort te vendange Hans Beimler la mort qui agite sur le van de la plaine une moisson de cris Voici avec la neige la denture cariée des montagnes l'essaim des balles bourdonnant sur la charogne de la terre et la peur au fond des entonnoirs est comme le ver dans une pustule crevée Qui se rappelle l'incroyable saison le miel des vergers et le sentier sous les branches le murmure froissé des feuilles et le rire tendre et bon de la jeune femme la paix du ciel et le secret des eaux - Il y a longtemps que tomba dans l'oliveraie Lina Odena là-bas dans le sud
C'est ici l'espace menacé du destin la grève où accourue de l'Atlas et du Rhin la vague confondue de la fraternité du crime déferle sur l'espoir traqué des hommes Mais c'est aussi malgré les scré-coeurs brodés sur l'étendard de Mahomet les scapulaires les reliques les grigris du lucre les fétiches du meurtre les totems de l'ignorance tous le vêtements du mensonge les signes déméntiels du passé Ici l'aube s'arrache des lambeaux de la nuit que dans l'atroce parturition et l'humble sang anonyme du paysan et de l'ouvrier naît le monde où sera effacée du front des hommes la flétrissure amère de la seule égalité du désespoir
|
Madrid (Hungarian)Baljóslatú türemlés te a hegylánc taraján hol vas-viharok állják körül a horizontot már egyetlen mosolya sincsen az égnek egyetlen azúr szilánkja se már napsugárnyi reményt röpíteni nincs egy fia íj sem a szétkaszabolt fák talpra állanak újra sikongnak tépetthúrú hegedűkként egy álomba zuhant falu sodródik itt a halál karmaiba ha a géppuska szitává luggatja a csöndet ha dübörögve megindul a zaj zuhatagja mely egyre lazítja az ég vakolatját - És a vonagló lángok már nyalogatják újra a városban az éjjel betömött rések sebeit S a kihalt téren hol e pillanatban a borzalom uralkodik zavartalanul igen itt olyan egy vérző-szájú gyerek arcán a mosoly akárcsak egy széttaposott gránátalma virág
Nincsenek édes szavú madarak a völgyekben ligetekben megszületett a tűz az acél korszaka az apokaliptikus sáskák kora jött el a tankok ontják a pusztulást-okozó nagy cserebogarak megállíthatatlan seregét belevájta a földbe magát az ember a gyűlölet a holnapért való remegés adta hozzá az erőt S ha nekiiramszik a roham mindjárt letarol a halál Hans Beimler a halál mely a síkság rostáján a learatott jajokat szeleli A hegyvonulat odvas fogain csillog a hó a föld hullája fölött a golyók raja zümmög A gránáttölcsérek mélyeiben úgy nyüzsög a félelem mint a felfakadt kelésben a genny Kinek jutnak eszébe az elképzelhetetlen idők most a gyümölcsösök mézei az ágak alatt suhanó ösvény-patakok ki emlékszik a levelek suhogó morajára a fiatalasszonyok édes gyöngéd mosolyára hogy ég is van hogy a vizek őrzik a titkaikat - Ó már rég elesett az olajfa ligetben Lina Odena lent a déli határban
Ez itt a világ sarka mit a végzet fenyeget az a part hova az Atlasztól épp úgy mint a Rajna vizétől eláradt a testvériség meg a bűn egybevegyült hullámözöne az emberek hajszolta reményre De hiába hímzik Mohamed zászlóira a szent sziveket hiába a skapulárék az ereklyék hiába a nyereségvágyás sok védő amulettje hiába a gyilkosság fétisei hiába a butaság minden totemje hiába a hazugság díszes öltözete s valamennyi hazug jelvénye a múltnak az éj rongyaiból itt lép majd ki a hajnal S bizony e szörnyű vajúdásban a parasztok s munkások alázatos és névtelen vérhullatásából itt születik meg az új világ mely letörli majd az emberek homlokáról a keserű bélyeget hogy egyenlőek voltak ugyan eddig is
|