Segalen, Victor: Rejtett név (Nom caché in Hungarian)

Le véritable Nom n’est pas celui qui dore les portiques, illustre les actes ; ni que le peuple mâche de dépit ;

Le véritable Nom n’est point lu dans le Palais même, ni aux jardins ni aux grottes, mais demeure caché par les eaux sous la voûte de l’aqueduc où je m’abreuve.

Seulement dans la très grande sécheresse, quand l’hiver crépite sans flux, quand les sources, basses à l’extrême, s’encoquillent dans leurs glaces,

Quand le vide est au cœur du souterrain et dans le souterrain du cœur, — où le sang même ne roule plus, — sous la voûte alors accessible se peut recueillir le Nom.

Mais fondent les eaux dures, déborde la vie, vienne le torrent dévastateur plutôt que la Connaissance !

A valódi Név nem az, amely bearanyozza az oszlopcsarnokokat, dicséri a tetteket; s az sem, amin bosszúsan rágódik a nép;

A valódi Név a Palotában sem olvasható, se a kertekben se a barlangokban, a vizek rejtik azt a vízvezeték boltozata alatt, ahol én lerészegedek.

Csak a tikkasztó aszályban, mikor áramlás nélkül ropog a tél, mikor a mélységes mélyben a források behúzódnak jégcsigaházaikba,

Mikor a földalatti mélységek szívében és a szív földalatti mélységeiben üresség honol – ahol még a vér se csörgedez –, akkor a megközelíthetővé vált boltozat alatt rátalálhatsz a Névre.

De olvadjanak meg a merev vizek, csorduljon ki az élet, inkább jöjjön a pusztító áradat, semmint az Ismeret!