Senghor, Léopold Sédar: Orkán (L’ouragan in Hungarian)

L'ouragan arrache tout autour de moi

Et l'ouragan arrache en moi feuilles et paroles futiles.

Des tourbillons de passion sifflent en silence

Mais paix sur la tornade sèche, sur la fuite de l'hivernage !

Toi Vent ardent, Vent pur, Vent de belle saison, brûle

toute fleur toute pensée vaine

Quand retombe le sable sur les dunes du coeur.

Servante, suspends ton geste de statue et vous, enfants,

vos yeux et vos rires d'ivoire.

Toi, qu'elle consume ta voix avec ton corps,

qu'elle sèche le parfum de ta chair

La flamme qui illumine ma nuit, comme une colonne

et comme une palme.

Embrase mes lèvres de sang, Esprit, souffle

sur les cordes de ma kôra

Que s'élève mon chant, aussi pur que l'or de Galam.

Köröttem mindent kiszakít az orkán,

az orkán belőlem is kiszakítja a lebegő leveleket, szavakat.

Örvénylő szenvedélyek sziszegnek a csendben.

De béke veled, fojtogató forgószél, hisz kezd menekülni a tél már.

Ó, te tüzes szél, ragyogó szél, a tavasz szele, te,

égessen el minden virágot a lángod, minden hiábavaló gondolatot,

amikor visszahull a homok a szív fövenyére.

Ó, lány, rögzítsd az időbe szobor-mozdulatod, - dermedjen

meg a játékotok és elefántcsont nevetéstek, ó, ifjak.

Hangod a láng martaléka legyen, testeddel egyetemben,

sorvadjon el égő bőröd illata is

a buja lángtól, mely, akárcsak az oszlop vagy a pálma,

megvilágítja az éjem.

Bíbor-szenvedélyeket ébressz az ajkaimon, ó szellem,

ihleteddel a kórám húrjait illesd,

hogy magasba röpüljön számról a dal, mely tiszta, akár Galam aranya.