Sponde, Jean de: Helas ! contez vos jours

Helas ! contez vos jours : les jours qui sont passez

Sont desja morts pour vous, ceux qui viennent encore

Mourront tous sur le point de leur naissante Aurore,

Et moitié de la vie est moitié du decez.

Ces desirs orgueilleux pesle mesle entassez,

Ce coeur outrecuidé que vostre bras implore,

Cest indomptable bras que vostre coeur adore,

La Mort les met en geine, et leur fait le procez.

Mille flots, mille escueils, font teste à vostre route,

Vous rompez à travers, mais à la fin, sans doute,

Vous serez le butin des escueils, et des flots.

Une heure vous attend, un moment vous espie,

Bourreaux desnaturez de vostre propre vie,

Qui vit avec la peine, et meurt sans le repos.

Számold meg napjaid: az elmúlott napok

holtak számodra rég, s melyek most vannak útban,

halni tolongnak kibomló hajnalukban.

Életünk fele már életünkben halott.

Az a sok hiú vágy, az a sok kusza bog,

az önhitt szív, melyet karolnál tébolyultan,

a gőgös kar, melyért szívedben annyi bú van,

nyögni, vallani mind Halál szavára fog.

Utadra szikla és hullám ezer sötétül,

vitézül törsz nekik, de hajh hiába, végül

mégis zsákmányul ejt a zátony és a hab.

Vár már az óra rád, leskelődnek már a percek,

hóhérokká fajult dajkái életednek, -

kínok közt telik és nyugodt halált se kap!