Fekete városban mit el az idő visz
(fut, fut, fut minden nap, összedől minden ház)
jártam be és ki én s árnyaim, minden árny.
Kelt, kelt, kelt sok száz nap, mintegy folyóből nőtt,
falakra festvén színt ment le sok más nap száz;
erkélyek peremén kezeket néztem ott;
formák halványultak (nyugszik mindükön fény)
vagy felejtődtek el (a sugár odébb ment).
Napok, napok... Ki sóhajt hát, s hívni mely lény
mily ünnepre, mily kötésre s oldásra fog?
Alternatív fordítás, hagyományos prozódiával (l. a Sully Prudhomme A naplemente c. verse alatti jegyzetet;
http://www.magyarulbabelben.net/works/fr/ Prudhomme%2C_Sully-1839/ Le_Coucher_du_Soleil /hu/58418-A_naplemente ):
Fekete városban mit az idő visz el
(napok során mi ház mind összedől előre)
jártam be és ki én, s árnyaim, minden árnyak.
Keltek ezer napok, mint mélyéből folyónak,
falakat festve meg nyugodott le ezer;
erkélyek peremén kezeket néztem ott;
formák fakultak el (fény ül mindegyiken. fény)
vagy felejtődtek el (elfordult a sugár).
Napok... Ki sóhajt hát, s hívni engem milyen lény,
mily ünnepre, mily kötésre s oldásra fog?