Verhaeren, Émile: Öregedő kezem (Avec mes vieilles mains... in Hungarian)

Avec mes vieilles mains de ton front rapprochées

J'écarte tes cheveux et je baise, ce soir,

Pendant ton bref sommeil au bord de l'âtre noir

La ferveur de tes yeux, sous tes longs cils cachée.

Oh ! la bonne tendresse en cette fin de jour !

Mes yeux suivent les ans dont l'existence est faite

Et tout à coup ta vie y parait si parfaite

Qu'un émouvant respect attendrit mon amour.

Et comme au temps où tu m'étais la fiancée

L'ardeur me vient encor de tomber à genoux

Et de toucher la place où bat ton coeur si doux

Avec des doigts aussi chastes que mes pensées.

Öregedő kezem, mig te itt a sötét

tűzhelynél szenderegsz, homlokodhoz emelve

elsimítom hajad, s úgy csókolom ma este

nagy pilláid alatt szemed rejtett tüzét.

Ó, áldott béke e gyönyörű esti csendben!

Szemem visszafelé nézi az éveket,

és oly tökéletes egyszerre életed,

hogy könnyes hódolat remegi át szerelmem.

S mint mikor még csupán jegyesed voltam: ím,

térdelve hajolok ma is kebled fölé, hol

édes szived dobog, és az ujjaim épp oly

tiszták és szűziek, mint gondolataim.