Verne, Jules: A halál (La Mort in Hungarian)

Dans ce pauvre village où la vie est amère,
Le triste champ de mort, à l'aspect maladif,
Vient étaler les pleurs du cyprès et de l'if
A l'âme du passant qui pâlit et se serre!
 
Là, point de ces tombeaux, au chapiteau plaintif,
Où des riches s'endort la gloire mensongère,
Mais de fragiles croix, indice si naïf
De l'endroit où du pauvre a fini la misère!
 
A la ville où toujours pétille le plaisir,
Où l'abondance obvie au plus simple désir,
La mort n'est pas' la fin d'un esclavage!
 
Mais au triste village, où gît l'accablement,
Oh ! la mort ne saurait venir trop promptement!...
Et pourtant à la ville, on meurt comme au village!

E szegény faluban, hol keserű az élet,
A holtak kertje oly beteges, oly sovány,
Ciprus és tiszafa sírását hallva, lám,
Sápad, összegubóz, ki jár itt, kósza lélek!
 
Nincs ám egy kripta sem, melynek oromzatán
Gazdagoknak hazug dicsfénye hunyna végleg,
Csupa nyiszlett kereszt, együgyű jel csupán,
Hol gyászos nyomora véget ért a szegénynek!
 
A városban, ahol mindig gyönyör pezseg,
Hol kéj habzsol mohón, s nincs szerény élvezet,
Ott nem rabszolgasors ér véget a halállal.
 
Ámde a bús falun, hol kín ostora ver,
Nem jöhet a halál, jaj, elég gyorsan el!...
Bár városon, falun: mindenki egy halált hal!