Viau, Théophile de: [Doux est le front de ma belle maistresse]

Doux est le front de la belle maîtresse
Doux est le trait que décochent ses yeux,
Doux est son teint, doux est son ris gracieux,
Douce est aussi sa bouche charmeresse.

Douce est sa voix, douce sa blonde tresse,
Douce est sa joue, où se plaisent les Dieux,
Doux est aussi son sein délicieux,
Douce est sa main, qui doucement me presse.

Douce est sa jambe, et doux son pied joly.
Doux son nombril, doux son ventre poly.
Doux est raltrait de sa grâce divine.

Mais plus que tout, ami, je trouve doux,
Le mouvement de cette belle Alcine,
Lorsqu’il advient qu’en secret je la fous.

Szép szeretőmön minden szép: a homlok
S a nyíl, mely szeméből száll pengve ki,
Szép rajt a pír, derűje mennyei,
S szép szája is, melyért epedve bomlok.

Szépek copfjai, e szőkén leomlók,
Szép orcáját az ég is élvezi,
Szép hangja, szépek pazar keblei,
S szép keze, melynek gyöngéd ujja nyomkod.

Szépséges combja és szép lába van,
Szép köldöke s szép hasa, ránctalan,
Szép lénye vonzó, fölséges kecsesség.

De ennél is több, komám, énnekem,
Ha szép Alcínám megriszálja testét,
Mikor titokban megkettyingetem.