Az én útvesztőm nagy, agyafúrt, gonosz, mély...
Nincs, csak fájdalmas gőg, védelmébe mi vesz.
A jácinthajú jön, a jácinthajú Éj,
S én eltévedek, el, abban, mi gonosz, mély.
Úrnőm, romlás voltál nekem, gyász és kereszt.
Szerelmem színlelő, gyűlöletem nyílt tánc,
Két részegült fantom, súgják: „Kétségbe ess!”
Arcukon vigyor, torz, agyonkomplikált ránc;
Szerelmem színlelő, gyűlöletem nyílt tánc:
Két átokfajzat jár, mihelyt rámtör az est.
Az én útvesztőm nagy, agyafúrt, gonosz, mély,
Lábam beléfáradt, elhagyja házadat:
Csak rosszul hűlt ki bár bennem a láz, ne félj...
Az Útvesztő szürke, kétértelmű és mély.
Bűntudat, romlás, gyász – azt hordom én ott, azt.
Hagyományos prozódiával fordítva (magyarázat
Sully Prudhomme-nál,
http://www.magyarulbabelben.net/works/fr/
Prudhomme%2C_Sully-1839/
Le_Coucher_du_Soleil/hu/58418-A_naplemente):
Az én útvesztőm nagy, agyafúrt és gonosz, mély,
Csak fájdalmas gőg az, mi védelmébe vesz.
A jácinthajú jön, a jácinthajú, rossz Éj,
S én eltévedek, el, abban, ami gonosz, mély.
Úrnőm, romlás voltál nekem, gyász és kereszt.
Szerelmem színlelés, gyűlöletem cinizmus,
Két részegült fantom, súgják: „Kétségbe ess!”
Az arcuk torz vigyor, komplikált, ferde, izmos;
Szerelmem színlelés, gyűlöletem cinizmus,
Két fantom az s követ, mihelyt rámhull az est.
Az én útvesztőm nagy, agyafúrt és gonosz, mély,
Beléfáradt a láb, küszöböd itthagyom.
Csak rosszul hűlt ki bár bennem a láz, nehogy félj...
Az Útvesztő szürke, kétértelmű, gonosz, mély,
Bűntudat, romlás, gyász – én csak ezt hordozom.