This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Dedić, Arsen: Balada o prolaznosti

Portre of Dedić, Arsen

Balada o prolaznosti (Croatian)

Kad lutali smo svijetom
ko raspršeno sjeme,
govorili smo sebi-
to je za neko vrijeme.
I ne znajuć da smo
na izgubljenom brodu,
mi vikali smo: “Kopno!”
dok gledali smo vodu.
Kad ljubili smo kratko
u tuzi kišne noći
govorili smo za se
da ljubav tek će doći.
Postavljali smo stvari,
al opet ne zadugo.
Za sva smo mjesta rekli -
odredit ćemo drugo.
Kad rađala se sreća
i čekala je slava,
pomišljali smo opet -
to nije ona prava.
Kad prijatelja nema,
a dani idu sporo,
govorili smo za se
da vraćaju se skoro.
Gdje najviše smo dali
dobivali smo manje,
al mislili smo – to je
tek privremeno stanje.
Kad gubili smo život,
govorili smo: “Neka”
i vjerovali črsto
da pravi tek nas čeka.
Putovali smo dalje
kad davno već smo stigli.
Tek počeli smo nešto,
a drugo već smo bili.
I ostali smo tako
kraj odlazeće vode,
nerazjašnjeni sasvim
i pomalo van mode.
U započetoj priči,
u ljubavi bez traga,
jer svakoj smo se kući
približili do praga.
U privremenom redu
nekorištenih stvari
ni osjetili nismo
da sami smo, i stari.
Dok vjerovali još smo
da samo put se mijenja,
mi rekli smo si zbogom
govoreć do viđenja.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://www.jovicaletic.com

Ballada múlandóságról (Hungarian)

Szétszórt magokként
bolyongva a világban
bizonygattuk –
átmeneti időszak.
És nem tudva
eltévedt hajón vagyunk,
míg a vizet néztük
kiáltottuk: „Szárazföld!”
Mikor a bús esős éjben
rövid csókokat váltottunk
bizonygattuk
majd ezután jön a szerelem.
Sokmindent megigértünk,
megint csak ideiglenesen.
Minden helyre rámondtuk –
másikat találunk.
Mikor érett a gyönyör,
közeledett az ünnep,
megint ráfogtuk –
ez nem az igazi.
Mikor távol voltak a barátok
és lassan múltak a napok,
bizonygattuk
hamarosan visszatérnek.
Ahol a legtöbbet adtuk
és legkevesebbet kaptuk
gondoltuk – ez
átmeneti állapot.
Mikor vesztek a napok,
bizonygattuk: „Sebaj”
és hittük
ezután jön a kánaán.
Messzire mentünk akkor is
mikor már régen megérkeztünk.
Alig kezdtünk valamibe,
máris máshol voltunk.
És maradtunk
az elfolyó víz mellett,
így, feltáratlanul,
divatja múltan.
A megkezdett mesében,
nyomaveszett szerelemben,
mert csak a házak
küszöbéig értünk.
A sosem használt tárgyak
ideiglenes rendjében
észre sem vettük,
egyedül vagyunk, megöregedtünk.
Míg hittük
csak az út változik,
a viszontlátással
önmagunkat búcsúztattuk.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp: feherilles.blogspot.com

minimap