Horozović, Irfan : Mramorno more

Napuštam te raspuknuta kuglo mraka
strašno  zaobljenu nekad                         
omeđujući neizmjerno gnijezdo
željnu odaju      
gde se taloži san

Opijene dotaknutim samoćama
gdje se tijela uspinju u svenuću
iznenadi li nas jeza                  
i nenadani prostori prozračnosti jutarnje
u koje uranjam sad           
sam                  
naslućen blagom smrću što mi se brazdom      
u potiljak potiskuje      

Evo me vale
u tvojoj  okruglosti široj od moje
plovim
raščinjen bezmjerno
smrknut u zgusnutu tačku zaborava
tek oblinama potaknutog srha prepoznatu

p o s t    f e s t u m                       

Zar vidjeh išta                     
i ko se okreće to                   
vjetar samo                  
pred čijim se dahom  okamenjuje more                   
more nepostojećih uspomena                   
more mramorno    

Elhagylak téged te sötétség széttört gömbje
voltál mérhetetlen boltív   
határtalan fészket körülhatároló
ágyra áhítozó
hol megül az álom

Megérintett magányoktól mámorosan
ahová a testek aszottan emelkednek
ha meglep a rettenet
és a légiesen áttetsző reggel
elsüllyedek benned
én
ki sejti a gyengéd halált mely tarkómra
barázdával véste be magát

Itt vagyok hullám
a te  mélyebben ringó bölcsődben
árboc
nélkül szétszabdalva
a feledés sűrű sötét pontja felé
határtalan ősi formák igézetében haladok    

p o s t     f e s t u m

Mit is láttam
és ki fordult be a sarkon
csak a szél
leheletétől kővé dermed a tenger
a nem létező emlékek tengere
a márványtenger