Örkény István: La morte dell’attore (A színész halála in Italian)

Ma délután az Üllői út egyik mellékutcájában eszméletét vesztve összeesett Zetelaki Zoltán, a népszerű színművész. A járókelők bevitték a közeli klinikára, de ott hiába próbálták a tudomány legújabb vívmányaival - még vastüdővel is - életre kelteni. A jeles színész, hosszú haláltusa után, este fél hétkor kiszenvedett; tetemét átszállították a Bonctani Intézetbe.
A Lear király esti előadása e tragikus esemény ellenére is zavartalanul folyt le. Zetelaki késett ugyan egy kicsit, s az első felvonásban feltűnően fáradtnak látszott (néhol szemlátomást a súgó segítségére szorult), de aztán egyre jobban magára talált, s a király halálát már olyan meggyőző erővel jelenítette meg, hogy nyíltszíni tapsot kapott érte. Utána hívták vacsorázni, de nem ment. Azt mondta:
- Ma nehéz napom volt.

Oggi pomeriggio, Zetelaki Zoltán, il popolare attore,
in una delle vie laterale di via Üllő, in seguito ad un  
svenimento perse la coscienza. I passanti lo portarono
nella vicina clinica, ma là invano cercarono con le ultime
conquiste dei progressi scientifici – perfino con il
polmone d’acciaio – a riportarlo in vita. L’illustre attore,
dopo una lunga agonia, è spirato alle sei e mezzo di sera;
le sue spoglie furono traslate all’Istituto di Anatomia.
Nonostante il tragico evento, lo spettacolo della sera di
Re Lear, finì senza problemi. Sebbene Zetelaki fosse
arrivato con un po’ di ritardo, e nel primo atto sembrasse
notevolmente stanco (in alcuni momenti era evidente
il suo bisogno del suggeritore) ma poi si trovò sempre di
più al proprio agio. E la morte del re recitò con una tale
forza persuasiva, che ricevette applausi a scena aperta.
Dopo lo spettacolo lo invitarono a cena, ma lui declino
l’invito. Disse:
– Oggi ho avuto una giornata pesante. –