This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Örkény István: C'è sempre speranza (Mindig van remény in Italian)

Portre of Örkény István

Mindig van remény (Hungarian)

– Egy kripta különben sem olcsó – közölte a tisztviselő. – A legkevésbé a főútvonalon.
– Nem kell neki a főútvonalon lenni – mondta az érdeklődő. – Az a fontos, hogy betonozva legyen.
– Betonozva? – hökkent meg a tisztviselő. – Szokatlan, kérem. De azért lehet.
Félretette a gépelt árjegyzéket. Egy blokklapon gyors számvetést csinált; a betonozott kriptának, sírkő nélkül, a mellékútvonalon is elég borsos volt az ára. Az érdeklődő azonban kijelentette, hogy nem baj.
Rágta a körmét. Gondolkozott.
– Továbbá – mondta – kell bele egy cső.
– Miféle cső? – kérdezte a fekete ruhás tisztviselő.
– Magam sem tudom. Mint egy kémény. Mint egy kürtő. Mint a hajókon. Vagy amilyen a borospincékben van.
A mérnök, akit a tisztviselő odahívott, elég lassú észjárású volt. Kétszer is elmagyaráztatta magának a dolgot, s még utána is csak hümmögött.
– Ha meg szabad kérdezni – kérdezte –, miből legyen az a cső?
– Azt már önöknek kellene tudni – mondta kissé türelmét vesztve az érdeklődő.
– Palából jó lesz? – kérdezte a mérnök. – Vagy inkább kitéglázzuk? Vagy legyen egyszerűen valamilyen fém?
– Ön mit ajánl? – kérdezte az érdeklődő.
– Én semmit sem értek az egészből – mondta a mérnök. – De a legkézenfekvőbb volna a pala.
– Legyen pala – mondta az érdeklődő, és mélázva nézte a nehéz felfogású mérnököt. – Továbbá – mondta aztán – be kellene vezetni a villanyt.
– A villanyt? – bámultak rá mind a ketten. – Minek oda villany?
– Jó kérdés – mondta bosszúsan az érdeklődő. – Hogy ne legyen sötét. 



PublisherÖrkény István: Egyperces novellák, Új Palatinus Könyvesház Kft.

C'è sempre speranza (Italian)

- D’altronde, una tomba non è che costi poco – disse
l’impiegato. – Meno che mai sulla strada principale.
- Non deve essere per forza sulla strada principale – disse
il cliente.
- Importante è che sia asfaltata.
- Asfaltata? – si stupì l’impiegato. – Inusuale. Ma si
può risolvere.
Mise di lato la lista dattiloscritta dei prezzi. Su un
pezzo di carta fece velocemente quattro conti; una
tomba asfaltata, anche senza lapide, sulla strada
laterale, raggiungeva un prezzo piuttosto elevato.
Ma il cliente dichiarò, che non era un problema.
Si stava rosicchiando le unghie. Stava meditando.
- Inoltre – disse – dentro, serve anche un tubo.
- Che tipo di tubo? – domandò l’impiegato vestito di
nero.
- Non saprei. Come un comignolo. Un fumaiolo.
Come sulle navi. O come nelle cantine di vino.
L’ingegnere, chiamato dall’impiegato, era piuttosto
lento di comprendimento. Si fece spiegare per ben
due volte la questione, ma con tutto ciò continuò a
farfugliare.
- Se mi è lecito domandare – domandò -, di cosa
dovrebbe essere il tubo?
- Questo lo dovreste sapere voi – disse il cliente un   
po’ spazientito.
- Di ardesia andrebbe bene? – domandò l’ingegnere.
O forse meglio costruire di mattoni? O che sia fatta
piuttosto di qualche metallo?
- Lei cosa mi consiglia? – domandò il cliente.
- Di tutta la faccenda io non ho capito niente – disse
l’ingegnere. – Ma la più ovvia sarebbe l’ardesia.
- Che sia l’ardesia – disse il cliente e guardò
malinconicamente l’ottuso ingegnere. – Inoltre –
aggiunse ancora – bisognerebbe allacciare anche la  
corrente.
- La corrente? – lo fissarono tutti e due. – A che serve
la corrente?
- Ma che razza di domanda è? – disse stizzito il cliente.
- Che dentro non faccia buio.

 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap