This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Örkény István: Nade uvek ima (Mindig van remény in Serbian)

Portre of Örkény István

Mindig van remény (Hungarian)

– Egy kripta különben sem olcsó – közölte a tisztviselő. – A legkevésbé a főútvonalon.
– Nem kell neki a főútvonalon lenni – mondta az érdeklődő. – Az a fontos, hogy betonozva legyen.
– Betonozva? – hökkent meg a tisztviselő. – Szokatlan, kérem. De azért lehet.
Félretette a gépelt árjegyzéket. Egy blokklapon gyors számvetést csinált; a betonozott kriptának, sírkő nélkül, a mellékútvonalon is elég borsos volt az ára. Az érdeklődő azonban kijelentette, hogy nem baj.
Rágta a körmét. Gondolkozott.
– Továbbá – mondta – kell bele egy cső.
– Miféle cső? – kérdezte a fekete ruhás tisztviselő.
– Magam sem tudom. Mint egy kémény. Mint egy kürtő. Mint a hajókon. Vagy amilyen a borospincékben van.
A mérnök, akit a tisztviselő odahívott, elég lassú észjárású volt. Kétszer is elmagyaráztatta magának a dolgot, s még utána is csak hümmögött.
– Ha meg szabad kérdezni – kérdezte –, miből legyen az a cső?
– Azt már önöknek kellene tudni – mondta kissé türelmét vesztve az érdeklődő.
– Palából jó lesz? – kérdezte a mérnök. – Vagy inkább kitéglázzuk? Vagy legyen egyszerűen valamilyen fém?
– Ön mit ajánl? – kérdezte az érdeklődő.
– Én semmit sem értek az egészből – mondta a mérnök. – De a legkézenfekvőbb volna a pala.
– Legyen pala – mondta az érdeklődő, és mélázva nézte a nehéz felfogású mérnököt. – Továbbá – mondta aztán – be kellene vezetni a villanyt.
– A villanyt? – bámultak rá mind a ketten. – Minek oda villany?
– Jó kérdés – mondta bosszúsan az érdeklődő. – Hogy ne legyen sötét. 



PublisherÖrkény István: Egyperces novellák, Új Palatinus Könyvesház Kft.

Nade uvek ima (Serbian)

– Kripta ionako nije jeftina – saopštio je službenik. – Pogotovo ne na glavnoj cesti.
– Ne treba biti na glavnoj cesti – rekao je znatiželjnik. – Bitno je da bude betoniran.
– Betoniran? – iznenadio se službenik. – Neubičajeno je. Ali je moguće.
Sklonio otkucan cenovnik. Na stranici bloka na brzinu je napravio računicu; betonirana kripta, bez nadgrobnog spomenika i na sporednoj cesti je itekako skupa. Ali znatiželjnik je izjavio da nije problem.
Grickao nokte. Razmišljao.
– Nadalje – rekao je – treba da ima unutra i jedna cev.
– Kakva cev? – pitao je službenik u crnom odelu.
– Ni sam ne znam. Kao neki dimnjak. Kao odžak. Kao na brodovima. Ili u nekim vinskim podrumima.
Inženjer, koga je službenik pozvao spore pameti bio. Dva puta je tražio da mu se objasni o čemu se radi, ali i nakon toga je samo mucao.
– Ako smem pitati – pitao je – iz čega da bude ta cev?
– E, to vi treba da znate – rekao je gubeći strpljenje znatiželjnik.
– Hoće li biti dobro iz škriljaca? – pitao je inženjer. – Ili da gradimo iz cigle? Ili neka bude jednostavno iz metala?
– Šta vi predlažete? – pitao je znatiželjnik.
– Ja ustvari ništa ne razumem – rekao je inženjer. – Ali prirodno bi bilo da bude od škriljaca.
– Neka bude od škriljaca – rekao je znatiželjnik I zamišljeno gledao inženjera spore pameti. – Nadalje, rekao je malo kasnije – trebalo bi uvesti i struju.
– Struju? – blenuli su obojica. – Čemu tamo struja?
– Dobro pitanje – rekao je znatiželjnik gnevno. – Da ne bude mraka.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp: feherilles.blogspot.com

minimap