Ady Endre: Our child (A mi gyermekünk in English)

Bús szerelmünkből nem fakad
Szomorú lényünknek a mása,
Másokra száll a gyermekünk,
Ki lesz a vígak Messiása,
Ki majd miértünk is örül.

Ha jönnek az új istenek,
Ha jönnek a nem sejtett órák,
Valamikor, valamikor
Kipattannak a tubarózsák
S elcsattan hosszú csoda-csók.

Mások lesznek és mink leszünk:
Egy napvirág-szemű menyasszony
S egy napsugár-lelkű legény.
A tubarózsa illatozzon
S áldott legyen a mámoruk.

S áldott legyen, ki: te meg én,
Ki az övék, kiért mi sírtunk,
Kit forró lázunk eldobott,
Öleltetőnk, kit sohse bírtunk,
Ki másoké: a gyermekünk.

Kit napvirág és napsugár
Új igére, új dalra termett,
Áldott legyen, ki eljövend,
Az idegen, nagyálmú Gyermek,
Kit küldtek régi bánatok.

Our gloomy love will not produce
a likeness of our woeful beings.
Our child will live on other shores
as the Messiah of blithe earthlings,
who for us will no doubt rejoice.

Upon the advent of new gods,
the advent of unforeseen hours,
when somewhere, somewhere lively
tuberoses burst into flowers
cinching a long, magical kiss.

There will be them, there will be us:
A bride with sunflower eyes,
a groom with his soul in sunshine.
Let the tuberose spread its prize
of fragrant rapture for their bliss.

And blessed shall be you and I,
the one who is theirs, for whom we cried,
tossed away by our burning love,
our hugger, whom we denied,
our child, whom we will never kiss.

The one meant for new words and songs
borne from sunflowers, sunny beams
the one who cometh shall be blessed,
this Child, an alien with higher dreams,
who was sent by ancient regrets.