Ady Endre: On Elijah's Chariot (Az Illés szekerén in English)

Az Úr Illésként elviszi mind,
Kiket nagyon sújt és szeret:
Tüzes, gyors szíveket ad nekik,
Ezek a tüzes szekerek.

Az Illés-nép Ég felé rohan
S megáll ott, hol a tél örök,
A Himaláják jégcsúcsain
Porzik szekerük és zörög.

Ég s Föld között, bús-hazátlanul
Hajtja őket a Sors szele.
Gonosz, hűvös szépségek felé
Száguld az Illés szekere.

Szívük izzik, agyuk jégcsapos,
A Föld reájuk fölkacag
S jég-útjukat szánva szórja be
Hideg gyémántporral a Nap.

1908

The Lord summons Elijah-like
those whom he truly loves and tries.
He gives them racing, fiery hearts,
the flaming chariots of the skies.
 
Elijah's tribe rush toward the sky
toward the land of endless snow.
On Himalaya's frozen peaks
with clattering wheels the chariot go.
 
They are driven by winds of fate - 
outcasts between the earth and sky.
Tempted by evil, chilling charms
the chariots of Elijah fly.
 
Their brains are ice, their souls are fire;
the earth laughs at them as her prey -
With cold and glinting diamond dust
the sun in pity strews their way.