Ady Endre: Núpcias de gaviões (Héja-nász az avaron in Portuguese)

Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,
Vijjogva, sírva, kergetőzve,
Két lankadt szárnyú héja-madár.

Új rablói vannak a Nyárnak,
Csattognak az új héja-szárnyak,
Dúlnak a csókos ütközetek.

Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,
Valahol az Őszben megállunk,
Fölborzolt tollal, szerelmesen.

Ez az utolsó nászunk nékünk:
Egymás husába beletépünk
S lehullunk az őszi avaron.

1906

Partimos em viagem, para o Outono,
gritando e chorando, perseguindo-nos,
dois gaviões de asas fatigadas.

O céu de Verão vê novos salteadores
e outras asas de gavião se elevam,
outros beijos se encarniçam no combate.

Acossados, nós, voamos longe do Verão.
Deter-nos-emos no Outono, algures,
amorosamente, plumas eriçadas.

Ali teremos nossas últimas núpcias,
ali cada um abrirá a carne do outro,
tombaremos nas estepes do Outono.