Ady Endre: L’autunno a Parigi (Párizsban járt az ősz in Italian)

Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.

Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt, s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.

L’Autunno a Parigi ieri è scivolato,
Sul viale San Michele è muto passato,
In canicola, sotto le quieti chiome
E ha incorso in me.
 
Ho proprio camminato verso la Senna
Canti-sterpi ardevan nell’anima,
Fumosi, anomali, mesti, scarlatti
Pel segno della mia morte.
 
L’Autunno m’ha raggiunto e bisbigliato,
Il viale San Michele ha tremato,
Son ronzando svolazzato sul viale
Le scherzose fogliame.
 
Oh, tempo! L’Estate non è ceduta,
Ma l’Autunno ridendo ha dato la fuga.
È qua passato e  io lo so soltanto
Sotto le fronde di pianto.