Ady Endre: O outono apareceu em Paris (Párizsban járt az ősz in Portuguese)

Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.

Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt, s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.

Furtivo, entrou ontem em Paris o Outono,
em silêncio, pelo Boulevard Saint-Michel;
em plena canícula, na sombra da folhagem,
assim o vi surgir.

Eu caminhava para o Sena e em mim
ardia uma canção que eu estranhava;
inesperada e grave, triste, rubra,
da morte me falava.

Ao ouvido me disse não sei quê, o Outono,
e então vi que o Boulevard estremecia,
zum, zum: folhas dançavam no caminho
eivadas de ironia.

Um instante: o Verão nem se deu conta.
Rindo, o Outono desapareceu na aragem.
Mas esteve! Esteve aqui, eu bem o sei,
sob o gemido da folhagem.