Ady Endre: Gråten under livsens tre (Sírás az Élet-fa alatt in Norwegian)

Lentről nézem ős terebélyed,

Piros csodákkal rakott Élet.

Óh, jaj,

Te hitvány, te hitvány, te hitvány.

Nem áhitott így soha senki,

Nem tud téged más így szeretni.

Óh, jaj,

Hiába, hiába, hiába.

Csodáidból csak egyszer adnál,

Fiadnak csak egyszer fogadnál.

Óh, jaj,

Be várom, be várom, be várom.

Véremmel hívlak, csallak, várlak,

Véremmel gyűlöllek, imádlak.

Óh, jaj,

Csak nézlek, csak nézlek, csak nézlek.

És itt maradok, itt a porban,

Tudom, én tudom, eltiportan.

Óh, jaj,

Halálig, halálig, halálig.

Ditt lauvverk susar over meg,

og livsens raude under dreg.

Å ve,

du usle, usle, usle.

Eg elska deg som ingen før,

eg gav deg mine siste glør,

å ve,

så fåfengt, fåfengt, fåfengt.

Om ein gong du gav rike lån

og kalla meg din eigen son!

Å ve,

så fåfengt, fåfengt, fåfengt.

Mitt blod det ropar, ventar, lid.

Mitt blod er mørkt av elsk og nid.

Å ve,

får berre sjå deg, sjå deg,

Eg veit, eg veit, det varer ved.

I støvet ligg eg, trampa ned,

å ve,

til døden, døden, døden.