Ady Endre: Chorar, chorar, chorar (Sírni, sírni, sírni in Portuguese)

Várni, ha éjfélt üt az óra,
Egy közeledő koporsóra. 

Nem kérdezni, hogy kit temetnek,
Csengettyűzni a gyász-menetnek. 

Ezüst sátrak, fekete leplek
Alatt lóbálni egy keresztet. 

Állni gyászban, súlyos ezüstben,
Fuldokolni a fáklyafüstben. 

Zörgő árnyakkal harcra kelni,
Fojtott zsolozsmát énekelni. 

Hallgatni orgonák búgását,
Síri harangok mély zúgását. 

Lépni mély, tárt sírokon által
Komor pappal, néma szolgákkal. 

Remegve, bújva, lesve, lopva
Nézni egy idegen halottra. 

Fázni holdas, babonás éjen
Tömjén-árban, lihegve mélyen. 

Tagadni múltat, mellet verve,
Megbabonázva, térdepelve. 

Megbánni mindent. Törve, gyónva
Borulni rá egy koporsóra. 

Testamentumot, szörnyűt, írni
És sírni, sírni, sírni, sírni.

Esperar, ao bater da meia-noite,

um ataúde que a mim se afoite.

Por quem se enterra não perguntar,

dar á sineta no funeral.

Sob tendas de prata, e sob os

negros véus, balançar uma cruz.

Estar de pé em luto, em prata grave,

no fumo abafar da tocha que arde.

Dar combate às sombras em bulício,

cantar em surdina um ofício.

Escutar dos órgãos os fundos ais,

dos sinos o bramir, sepulcrais.

Por fundos sepulcros ir, abertos,

com padre torvo, criados discretos.

Tremendo, escondendo-me, olho vivo,

um estranho morto observar, furtivo.

Em noite de crendices e luar

ter frio, em onda de incenso arfar.

Contra o peito, negar o passado,

posto de joelhos, enfeitiçado.

Lasso, confessando-me, de tudo

repeso, cair sobre ataúde.

Meu testamento, horrível, traçar

e chorar, chorar, chorar, chorar.