Ady Endre: Vad szirttetőn állunk

Vad szirttetőn mi ketten

Állunk árván, meredten,

Állunk összetapadtan,

Nincs jajunk, könnyünk, szavunk:

Egy ingás és zuhanunk.

Véres hús-kapcsok óvnak,

Amíg összefonódnak:

Kékes, reszkető ajkunk.

Míg csókolsz, nincsen szavunk,

Ha megszólalsz zuhanunk.

Two of us, standing adrift

On top of the wild, high cliff

Huddled up together, stiff,

No complaints, no tears at all

One wobble and we fall.

Shielded by carnal bloodline

Our bodies merge, intertwine

Our blue, trembling lips enthrall.

You kiss me, no words too small,

If you speak now, we fall.