Arany János: Osiralý chlapec (Árva fiú in Slovak)

Árva fiú sír az ablak alatt,
Ifi'asszony a szobában múlat.
   Anyám, anyám! hideg van itt,
      Bocsáss be,
      Bocsáss be."
   Megállj, poronty... megyek ki csak,
      Megállj te!"

Ifi'asszony gyújt lobogó lángot,
Süti annál a csöröge-fánkot.
   "Anyám, anyám! eressz be már,
      Ehetném,
      Ehetném."
   "Csak ezt is még a föld alá
      Tehetném!"

Árva fiú marad a sötétben,
Özvegyasszony kedvese ölében.
   "Anyám, anyám! nem tudom én
      Mit látok,
      Mit látok;
   Félek nagyon: ne oltsd el a
      Világot!"

Temetőben árva fiú apja
Lepedőjét, szemfödelét kapja.
   "Anyám, anyám, az Isten szent
      Nevére,
      Nevére!
   Amott jön az édesapám
      Fehérbe."

Kimene az özvegyasszony éjjel,
Veri fiát a vizes kötéllel,
   "Ne bántsd, ne bántsd, gonosz r...!
      Az árvát,
      Az árvát:
   Te ölted meg, te adod meg
      Az árát.

Temetőben csendes az én házam,
Jobb neki ott énvelem egy házban;
   Oda viszem karon fogva
      Magammal,
      Magammal:
   Ne bánjon így senki az én
      Fiammal!"

S ifi'asszony elszalad egy ingben;
Ismeri őt a faluba' minden:
   Körül, körül csatangol a
      Temetőn,
      Temetőn.
   Szegényt, szegényt szánd meg uram
      Teremtőm!

Pod oblokom dlie sirota v plači,
nevesta sa v izbe baviť ráči.
    „Mamo, mamo, zima mi tu.
      pusťte dnu,
      pusťte dnu.“
    „Počkaj, črviak ... vyjdem len na
      podstenu

Mladá žena ohník blkom zažne,
praží na ňom pampúšiky sňažná,
    „Mamo, mamo, vpusťte ma už.
      jedol by ch.
      jedol by ch.“
    „Len i tohto skryť skôr do hrúd
      studených! ‘

Chlapec,sirota, v tme — ztieha tiká;
vdovica v smiech v lone záletníka —
    „Mamo, mamo, neviem, čo to
      za úkaz,
      za úkaz;
   bojím sa, juj! — nože svetla
      nezahas!“

Na cmiteri otec siroty ti
zrazu plachtu, zastieradlo vzchytí.
    „Mamo, pre Boha, mi buďte
      anjelom,
      anjelom!
   Aha, ide môj tatíček
      vo bielom

Vyšla macocha, na ústach s penou:
tnie pastorka žinkou namočenou
    „Neubližuj, mrcha š........!
      sirote,
      sirote: —
   Život jej ti draho príde
      v živote.

Na cmiteri môj tichučký dom je,
Lepšie bude so mnou mu v tom dome;
   pojímam ho za ručičku
      domov dom’,
      domov dom’:
   nik nezachoď mi tak s mojím
      svnáčkom

A nevesta v košeli pod v nohy ;
zná ju obec, i v okolí mnohí:
   na cmiteri schodí hroby —
      hrôbiky,
      hrôbiky.
   Chudinku poľutuj, Bože
      veliký!