Arany János: Die Barden von Wales (A walesi bárdok in German)
A walesi bárdok (Hungarian)Edward király, angol király Van-e ott folyó és földje jó? S a nép, az istenadta nép, Felség! valóban koronád S a nép, az istenadta nép Edward király, angol király Montgomery a vár neve, Vadat és halat, s mi jó falat S mind, amiket e szép sziget Ti urak, ti urak! hát senki sem Vadat és halat, s mi az ég alatt Ti urak, ti urak, hitvány ebek! Egymásra néz a sok vitéz, Szó bennszakad, hang fennakad, Itt van, király, ki tetteidet "Fegyver csörög, haló hörög, Levágva népünk ezrei, Máglyára! el! igen kemény - "Ah! lágyan kél az esti szél Ne szülj rabot, te szűz! anya De vakmerőn s hívatlanul "Elhullt csatában a derék - Emléke sír a lanton még - Meglátom én! - S parancsot ád Szolgái szét száguldanak, S Edward király, angol király Ötszáz, bizony, dalolva ment Ha, ha! mi zúg?... mi éji dal Áll néma csend; légy szárnya bent, Ha, ha! elő síp, dob, zene! De túl zenén, túl síp-dobon, 1857 (*) A történelem kétségbe vonja, de a mondában erősen tartja magát, hogy I. Eduárd angol király, Wales tartomány meghódítása (1277) után, ötszáz walesi bárdot végeztetett ki, hogy nemzetök dicső múltját zöngve, a fiakat föl ne gerjeszthessék az angol járom lerázására. A.J.
|
Die Barden von Wales (German)Es reitet König Eduard Gibt's fette Äcker, saft'ges Gras, Und ob das Volk, das biedere Volk "Wales ist fürwahr der schönste Stein Und auch das Volk, das arme Volk, Es reitet König Eduard Er kam nach Burg Montgomery, Und Wild und Fisch kam auf den Tisch, Und was man fand in diesem Land "Ihr Herrn, und keiner hebt für mich Steht Wild und Fisch auch auf dem Tisch, Elende Hunde seid ihr doch! Die Herren sahn sich schweigend an, Die Stimme bricht, das Wort erstickt, "Hier ist, der deine Taten rühmt. "Geklirr von Stahl und Todesqual, Tausende hast du niedergemäht "Auf den Scheiterhaufen! Ein böses Lied!" "Es säuselt sanft der Abendwind Gebier nicht, Frau, und still kein Kind Doch kühn und ungerufen stellt "Die Besten fielen in der Schlacht - Noch unvergessen brennt der Schmerz, "Das wird man sehn", kam der Befehl, Und auseinander stob der Troß Und Englands König Eduard sprengt Fünfhundert Barden, jung und alt, "Ha, ha, wer schreit? Was für ein Lied Still wird's sofort an jedem Ort "Ha, Pfeifen, Trommeln, Musik herbei Doch über Pfeifen und Trommeln hinweg |