This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Arany János: Epilogue (Epilogus in English)

Portre of Arany János

Epilogus (Hungarian)

Az életet már megjártam.
Többnyire csak gyalog jártam,
Gyalog bizon'…
Legfölebb ha omnibuszon.

Láttam sok kevély fogatot,
Fényes tengelyt, cifra bakot:
S egy a lelkem!
Soha meg se' irigyeltem.

Nem törődtem bennülővel,
Hetyke úrral, cifra nővel:
Hogy' áll orra
Az út szélin baktatóra.

Ha egy úri lócsiszárral
Találkoztam s bevert sárral:
Nem pöröltem, –
Félreálltam, letöröltem.

Hiszen az útfélen itt-ott,
Egy kis virág nekem nyitott:
Azt leszedve,
Megvolt szívem minden kedve.

Az életet, ím, megjártam;
Nem azt adott, amit vártam:
Néha többet,
Kérve, kellve, kevesebbet.

Ada címet, bár nem kértem,
S több a hír-név, mint az érdem:
Nagyravágyva,
Bételt volna keblem vágya.

Kik hiúnak és kevélynek –
Tudom, boldognak is vélnek:
S boldogságot
Irígy nélkül még ki látott?

Bárha engem titkos métely
Fölemészt: az örök kétely;
S pályám bére
Égető, mint Nessus vére.

Mily temérdek munka várt még!…
Mily kevés, amit beválték
Félbe'-szerbe'
S hány reményem hagyott cserbe'!…

Az életet már megjártam;
Mit szivembe vágyva zártam,
Azt nem hozta,
Attól makacsul megfoszta.

Egy kis független nyugalmat,
Melyben a dal megfoganhat,
Kértem kérve:
S ő halasztá évrül-évre.

Csöndes fészket zöld lomb árnyán,
Hova múzsám el-elvárnám,
Mely sajátom;
Benne én és kis családom.

Munkás, vidám öregséget,
Hol, mit kezdtem, abban véget…
Ennyi volt csak;
S hogy megint ültessek, oltsak.

Most, ha adná is már, késő:
Egy nyugalom vár, a végső:
Mert hogy' szálljon,
Bár kalitja már kinyitva,
Rab madár is, szegett szárnyon?


Epilogue (English)

I have already gone through life.
I went on foot most of the time,
For sure on foot ...
At most I went by omnibus.
 
I saw many proud carriages,
Flashy seats and shiny axles:
To faith I swear!
I never envied any of them.
 
I didn't care about travelers,
Flashy women or cocky men:
How they looked at
Someone on the side of the road.
 
If I met a sir horse-dealer
Who just spattered mud at me then:
I didn't quarrel, --
Wiped it off, stood out of the way.
 
Since on the road here and there,
There opened few little flowers:
Taking them down,
I had all my heart's desire.
 
I have already walked through life;
It didn't give me what I wished:
sometimes gave more,
Requested, needed, less it gave.
 
It gave me ranks that I didn't want.
And there is more fame than merit:
Aspiringly,
It would have been my heart’s desire.
 
Any who think I’m vain and proud --
I know they think I am happy:
And who has seen
happiness without much envy?
 
However, a secret poison
Consumes me: an eternal doubt;
pay of my field
Burning like the blood of Nessus.
 
What a huge job still awaited! …
How little I have accomplished
in half or less,
How many hopes have let me down! ...
 
I have already been through life;
What I had with longing in heart,
It didn't bring that,
It stubbornly deprived of that.
 
A little independent peace,
In which a song can be conceived,
I asked for that:
Year after year it postponed that.
 
A quiet nest under green leaves,
Where my muse I could await,
Which is my own;
Where I and my family live.
 
A hardworking cheerful old age,
Where what I started can be ended...
That was only;
And just to plant and graft again.
 
Even if it gives it’s too late:
One rest awaits me: just the final;
How can one fly,
Though his cage is widely opened,
A captive bird on broken wings?



Uploaded byTamas Szabados
Publishernincs
Source of the quotationsaját

minimap