This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Arany János: Rozgonyiné

Portre of Arany János

Rozgonyiné (Hungarian)

Ballada

"Hová, hová, édes férjem?"
"Megyek a csatába:
Galambócon vár a török,
Ne várjon hiába."
"Megállj, megállj; édes férjem!
Ne menj még csatába:
Befordulok egy kicsinyég
Öltöző szobámba."

"Én kegyesem, szép hitvesem,
Ellenemre jársz-é?
Sima vállad, puha kebled
Töri az a páncél;
Félve tartod a nagy kardot
Remegő kezedben:
Mit keresnél, gyönge asszony.
Véres ütközetben?"

"Azt keresem, hiv magyar nő,
Véres ütközetben,
Hogy lehessek, élve, halva,
Mindig közeledben:
Súlyos a kard, de nehezebb
Százszor is a bánat;
Jobban töri, mint a páncél.
Kebelem utánad."

Gyöngyös arany fejkötőjét
Sisakkal borítja,
Karcsu fűzött selyem vállát
Páncélba szorítja;
Kardot is köt: bársony övre
Gyémántos fogantyút,
Pici piros csizmáira
Szép ezüst sarkantyút.

Csalogatja csemegével
Muci paripáját;
Lebke szellő lebegteti
Tengerzöld ruháját;
Széles uton, poros uton
Felleget ver a ló,
Csillámlik a... villámlik a
Fényes acél patkó. -

"Fogadj Isten, húgom asszony,
Itt az ütközetben;
Nyilat ugyan, amint látom,
Hoztál szép szemedben -"
"Uram király, Zsigmond király
Nem oly divat már ma
Nyillal lőni, mint felséged
Fiatal korába'."

Galambócot a Dunáról
Ostromolni kezdik;
Folyamon is, szárazon is
Egyre törik, vesztik.
Elől, elől Rozgonyival
Kedves élet-párja,
Hiv szerelme, szép Cicelle,
Szentgyörgyi leánya.

Pogány török a Moráván
Érkezik új haddal:
"Most vitézek! hajós népek!
Közül-akarattal!"
Maga vivé Rozgonyiné
Ellenök a gályát,
Követi a sok dalia
Lobogós ruháját.

Szól az ágyu - szokatlanul
Durva ozmán fülnek;
Hajóira tűz-kanócok,
Koszorúk repülnek;
"Vizet! vizet!" a pogányság
Orditoz hiában;
Mind odaég, bár van elég
Víz a nagy Dunában. -

Maga Murad ezt a dolgot
Nem veszi tréfára,
Közeledik nagy hadával
Törökök császára;
Százezerre megyen serge,
Sok basával, béggel,
Török, tatár - spahi, jancsár,
Válogatott néppel.

Kár volt neked, Zsigmond király
Mindjárt megijedned,
Gyalázaton a pogánytól
Egér-utat venned,
Fut a farkas néha-néha,
De szikrázó foggal;
Népedet te átkeletted
Szökve, mint a tolvaj. -

Spahi, jancsár, utóhadnak
Ered az inába:
Sok rohan ott éles tőrbe,
Még több a Dunába;
Gyalogszerrel a király is
Csak nehezen futhat;
Jó Rozgonyi karja, kardja
Csinál néki utat. -

"Hej! ki hozza, kormányozza
Ide azt a gályát?
Vagy már senki meg nem menti
Magyarok királyát?"
"Én, én hozom, gyönge asszony,
Hajómat az éjben:
Ülj fel uram, Zsigmond király,
Te is, édes férjem!"

Lászlóvárott a magyarság
Vala bátorságban.
Híre futott a csatának
Széjjel az országban.
Egy árva szó sem beszéli
Zsigmond győzedelmét;
Mind a világ, széles világ
Rozgonyi Cicellét.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://mek.oszk.hu

Rozgonyi naine (Estonian)

Ballaad

„Kuhu, kuhu, kallis kaasa?”
„Lahingusse lähen:
türklane on Galambócis,
aega on tal vähe.”
„Oota, oota, kallis kaasa!
Ära nõnda rutta:
astun ainult silmapilguks
riietumistuppa.”

„Armas naine, kaunis naine,
ega mind sa ründa?
Raudne soomusrüü sul rõhub
pehmeid õlgu, rinda;
hoiad rasket mõõka kartes
värisevais käsis:
mida otsid, habras naine,
sealt, kus relvatärin?”

„Mina, ustav ungarlanna,
sealt, kus relvatärin,
otsin, et võiks elus-surmas
olla sulle lähim:
mõõk on raske, aga mure
sada korda hirmsam;
soomusrüüstki rohkem rõhub
sinuta mu rinda.”

Kuldse pärlidega tanu
kiivri alla matab,
nõtke nöörit siidipiha
soomusrüüga katab;
sametvööle paneb mõõga
teemantpidemega,
jalga pisi-punasaapad
hõbekannustega.

Meeliteleb maiustega
ratsut Mucit veidi;
leebed tuuled lehvitavad
merekarva kleiti;
laial maanteel, kuival maanteel
tolmupilve luues
sätendavad… välku löövad
kabjarauad uued. —

„Jumaluke, sõsarake,
oled sõtta sõitnud;
näen, et oled kauneis silmis
noole kaasa võtnud —”
„Kuningas, mu isand Zsigmond,
enam pole moodne
lasta noolega kui Kõrgus,
kui ta oli noorem.”

Galambóci piiramine
Doonau ääres algab;
pealetungid, taandumised
käivad jõel ja kaldal.
Esireas koos Rozgonyiga
elukaasa visa,
truu Cicelle võitleb, kellel
Szentgyörgyi on isa.

Türgi pagan Moravale
uue väega jõuab:
„Sõjamehed, laevamehed!
Löögem ühisjõuga!”
Emand Rozgonyi viib laeva
nende vastu kärmelt,
lehvivale kleidile hulk
kangelasi järgneb.

Kõmab kahur — võõralt riivab
osmanite kõrva,
nende laevadele lendab
pihta tuld ja tõrva;
„Vett! Too vett!” nii kisendavad
paganad kesk kuumust;
kõik neil põleb, kuigi pole
Doonaus vete puudust. —

Murat ise seda asja
naljana ei võta,
Türgi keiser suure väega
läheb appi sõtta;
sada tuhat pead on kohal:
pašad, beid ja spahid,
janitšarid, tatarlased —
parim meeste valik.

Kahju oli, Zsigmond, sinul
kohe ehmatada,
paganate juurest häbis
minna hiirerada,
hundid vahel pagevad, kuid
hambaid välgutavad;
üle jõe sa viisid rahva
karates kui varas. —

Järelväele hirmu nahka
spahid-janitšarid
ajavad: üks odasurma,
teine Doonau valib;
kand ja varvas, kuningaski
jookseb raskes vaevas;
Rozgonyi hea mõõk ja käsi
talle rada kaevab. —

„Hei! Kes tüürib öösel, rüütlid,
selle laeva siia?
Või ei pääse ungarlaste
valitseja iial?”
„Mina, mina, habras naine,
olen sõiduvalmis:
istu peale, isand Zsigmond,
sina ka, mu kallis!”

Lászlóváris ungarlaste
vägi oli julgem.
Võidusõnum mööda riiki
tuule tiivul kulgeb.
Ükski sõnake ei räägi
kuningas Zsigmondist;
terve maailm, avar maailm
Cicelle Rozgonyist.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.scribd.com

minimap