Babits Mihály: Nytt år (Új esztendő in Norwegian)
|
|
Új esztendő (Hungarian)1918.
Idegeimen apokaliptikus zene tombol, bábeli gyermekágy a világ, véres lében remeg és csikorog - ó jaj, ki a kínokban ki a kínokban vajudó? Én vagyok, te vagy, mi vagyunk, egy lett mindenki e kínok apokalipszisában, e véres ágy vonaglásában, rángunk és futkosunk, patkánymódra, óriás talpak alatt, jaj! véres és vértelen kaszák villódzanak a tetemszagú légben, és torkon lehel a ragály csontpalotákból idegen zene szól viharok paradicsoma kibomlik.
Mit szólsz, ég és föld? Mit rántasz, iszonyú új esztendőkbe, ég? A föld hallgat és zordan karikáz sötét telében - de egyszer ébrednie kell, és akkor mit mond majd változatlan szép tavaszával, mit mond feldúlt erdeivel, mit mond eleven erőivel, mit mond rettenetes ugarain kisarjadó vadvirágok ezer beszédes szemeivel - Ember, te züllött, véres, rossz kártyás, éji veszett játékodból a réten ocsudva, - hogy fogsz a vadvirágok szemeibe nézni?
|
Nytt år (Norwegian)1918
På mine nerver rasar ein musikk, apokalyptisk, verden er ei babelsk barnseng, skjelv og knirkar i ei blodig væske — å, kven er det som må pinast slik i vear? Eg og du, for vi er alle eitt i slik ein smerteleg apokalypse, vi vrid oss i ei blodig seng, vi rykkjer og vi piler att og fram lik rotter under kjempestøvlar, vel i lufta blenkjer ljåar, blodige, ein stank av lik og pest slår mot oss, frå skjeletta kling ein underleg musikk, eit paradis av stormar spreier seg.
Kva seier jord og himmel? Kvifor, himmel, kastar du oss frå deg i ei nyttårsnatt? Og jorda teier, snurrar iskaldt rundt i vintermørket. Eingong vil ho vakne - kva vil jorda seie da, i all sin fulle prakt av vår, kva seier ho med sine brende skogar, sine unge krefter, og med millionar vakre ville blomar som skyt fram på aude marker — Du, ein dårleg spelar, blodig og forkomen, menneske, som vaknar i ei eng når dette ville spel er tapt, — sei, korleis vil du sjå ein liten markblom inn i auga?
|
