Babits Mihály: Til Sankt Blasius (Balázsolás in Norwegian)
|
|
Balázsolás (Hungarian)Szépen könyörgök, segíts rajtam, Szent Balázs! Gyermekkoromban két fehér gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon s úgy néztem a gyertyák közül, mint két ág közt kinéző ijedt őzike. Tél közepén, Balázs-napon szemem pislogva csüggött az öreg papon, aki hozzád imádkozott fölém hajolva, ahogy ott térdeltem az oltár előtt, kegyes szokás szerint, s diákul dünnyögve, amit sem én, s ő se jól értett. De azért te meghallgattad és megóvtad gyermeki életem a fojtogató torokgyíktól s a veszedelmes mandulák lobjaitól, hogy fölnövén félszáz évet megérjek, háladatlanul, nem is gondolva tereád. Óh ne bánd csúf gondatlanságom, védj ma is, segíts, Sebasta püspöke! Lásd, így élünk mi, gyermek módra, balgatag, hátra se nézünk, elfutunk a zajló úton, eleresztve kezetek, magasabb szellemek – de ti csak mosolyogtok, okos felnőttek gyanánt. Nem sért ha semmibe veszünk s aztán a bajban újra visszaszaladunk hozzátok, mint hozzád ma én reszkető szívvel… Mosolyogj rajtam, Balázs! ki mint a szepegő kamasz, térdeplek itt együgyű oltárod kövén – mosolyogj rajtam, csak segíts! Mert orv betegség öldös íme engemet és fojtogatja torkomat, gégém szűkül, levegőm egyre fogy, tüdőm zihál, s mint aki hegyre hág, mind nehezebben kúszva, vagy terhet cipel, kifulva, akként élek én örökös lihegésben. S már az orvosok kése fenyeget, rossz nyakam fölvágni, melyet hajdan oly megadón hajtottam gyertyáid közé, mintha sejtettem volna már… Segíts, Balázs! Hisz a te szent gégédet is kések nyiszálták, mikor a gonosz pogány kivégzett: tudhatod, mi az! Te ismered a penge élét, vér izét, a megfeszített perceket, a szakadt légcső görcseit, s a fulladás csatáját és rémületét. Segíts! Te már mindent tudsz, túl vagy mindenen, okos felnőtt! Te jól tudod, mennyi kínt bír el az ember, mennyit nem sokall még az Isten jósága sem, s mit ér az élet… S talán azt is, hogy nem is olyan nagy dolog a halál.
|
Til Sankt Blasius (Norwegian)Sankt Blasius, eg bed deg vent og vakkert: Hjelp! Eingong da eg var liten gut dei heldt to kvite lys opp mot min tynne hals, eg stirra storøygd mellom dei, eit lite rådyr mellom to små tre, forskremt. Og vinters tid, på dagen din, hang mine augo ved den snille, gamle prest som bad til deg og bøygde seg mot vesle meg som låg ved altaret, på kne og mulla bøner på latin som ingen av oss heilt forstod. Det var ein from og gammal skikk. Og likevel: Du høyrde bøner, og du var min barndoms vern mot halskatarr og difteri, betente mandler og bronkitt. Og eg fekk lov å vekse opp, bli sunn og frisk. Nå har eg levd halvt hundre år, men utan takk, for aldri tenkte eg på deg. I dag eg bed deg, biskop av Sebasta, hjelp! Og tilgi alt eg har forsømt! Vi lever som naive barn, på dårars vis, vi kastar knapt eit flyktig blikk tilbake, berre stormar fram på livsens veg og slepper gladeleg den hand som verna oss, mens gode makter smiler blidt slik vismenn gjer, og utan nag, sjølv når vi gløymer dei, og sidan, i vår nød, kjem springande med hjartebank, som eg til deg i dag ... Å, smil, sankt Blasius! Du ser meg her, eit livredd barn, på kne ved eit einfaldig altar, vigd til deg, Ja, smil, men du må hjelpe meg! Ein sniken sjukdom trugar med å drepe meg, den kjøver strupen, snevrar inn mitt svelg, eg får for lite luft og pustar tungt lik ein som kliv i bratte fjell og kjenner han blir veik, lik ein som ber ei bør han ikkje vinn. Slik lever eg andpusten utmødd. Og eg veit: Ein blank skalpell ligg klar. Snart vil dei opne opp den same hals som eg så tappert bøygde ned mot dine lys da eg var barn. Eg skulle berre visst... Å, hjelp, sankt Blasius! Du kjende sjølv den kvasse kniv mot strupen da du fall for usæl heidninghand, du må jo vite kva det er! Den stramme smak av blod når stålet støyter til, dei spente, evige sekund, det brotne luftrøyr, krampen, denne agoni som kvelingsdøden alltid er. Å, hjelp meg! Du er vis og vaksen og du veit kva liding er, du kjenner alt, du veit kor mykje mennesket kan halde ut, kor langt den gode Gud kan gå, kva dette liv er verdt... Og kanskje også det at døden ikkje er så svær.
|
||||||||||
