Balázs F. Attila: Nieve de agosto (Augusztusi havazás in Spanish)

Nemrég még jöttödet várta

a kert

fák erezetében

megindultak a nedvek

füvek – virágok szőnyeget szőttek

lábad alá

a cseresznyefa ága megérintette hajad

s mint kakasos kofa

kipattintgatta virágait

ágyam sokáig őrizte

aztán elfelejtette melegedet

Magányába roskadtan

álmodozik a város

lehunyja szemeit

és sütteti magát az együgyű nappal

Meztelenül vacognak

az emlékezés tükre előtt a percek

miközben eltakarja nyomainkat

ez a predesztinált

augusztusi havazás

 
no es hace mucho que esperaba tu llegada
el jardín
en las venas de los árboles
comenzaron los fluidos
hierbas - flores tejieron tapiz
debajo de tus plantas

la rama del cerezo tocó tu pelo
como el maíz de la verdulera
se abrió en palomitas

la cama guardo por mucho tiempo
luego olvidó tu calor

sueña con la ciudad
caída en su soledad
cierra sus ojos
quemándose al sol estúpido

cara a cara
con el espejo de los recuerdos
los minutos tiemblan vacíos
mientras que esta
predestinada nieve de agosto
cubre sus rastros