This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Balassi Bálint: Fleht zu Gott in der Verbannung (Könyörög Istennek, hogy bujdosásában... in German)

Portre of Balassi Bálint

Back to the translator

Könyörög Istennek, hogy bujdosásában... (Hungarian)

1
Kegyelmes Isten, kinek kezében
életemet adtam,
Viseld gondomot, vezéreld utamot,
mert csak rád maradtam.

2
Gyermekségemtűl fogván egyedül
csak tetőled vártam,
Mint atyja után fiú, kiáltván
könyörögvén jártam.

3
Most is csak benned reménségemet,
Uram, helyheztettem,
Magam rád hadtam, s rád támaszkodtam,
tealád vetettem.

4
Mi hasznod benne, hogyha veszélre
jutok kétség miatt,
Kit fiad által hozzád váltottál
mint fogadott fiat?

5
Hallgass meg azért te nagy nevedért
én könyörgésemben,
Mutasd meg jódot, sok áldásidot
az én szerencsémben!

6
Add meg énnékem én reménségem
szerint való jódot,
Áldd meg fejemet, ki bízik benned,
viseljed gondomot!

7
Az szép harmatot miként hullatod
tavasszal virágra,
Sok jódot, Uram, úgy hullasd reám,
te régi szolgádra,

8
Hogy mind holtomig szívem légyen víg,
téged magasztalván,
Mindenek előtt s mindenek fölött
szent nevedet áldván.

9
Ezeket írám az tenger partján,
Oceanum mellett,
Kilencvenegyet mikor jedzettek
másfélezer felett.



Fleht zu Gott in der Verbannung (German)

1
Oh, mein guter Gott,
Dir, Deinem Gebot,
hab ich mich ergeben.
Du besitzt die Macht,
hab denn auf mich Acht,
führ mich durch das Leben.

2
Dir hab ich geweiht
seit der Kindheit Zeit
mich auf allen Wegen.
Nach dem Vater schon
rief als Kind der Sohn,
bat um Deinen Segen.

3
Hab in Dich auch jetzt,
mein Vertraun gesetzt,
wer sonst könnt mich leiten?
Ich verlasse mich
nur allein auf Dich
in den schweren Zeiten.

4
Was ist es Dir wert,
wenn mir, der Dich ehrt,
böse Zweifel kommen?
Hast Du Dich nicht schon
durch den eignen Sohn
meiner angenommen?

5
Hör mich an darum,
Dir gereicht’s zum Ruhm
das, worum ich bitte:
Deine Hand entzieht
mir, dem Strauchler, nie,
lenke meine Schritte.

6
Lieber Gott, gewähr,
was ich heiß begehr.
Glück zu Deinem Preise.
Segne dieses Haupt,
das an Dich nur glaubt,
mach mich klug und weise.

7
Wie Du milden Tau
lassest rieseln lau
auf die Frühlingsgärten,
wie den Baum, den Strauch,
also labe auch
mich, den Leidverzehrten.

8
Daß ich Ruhe fänd
bis ans Lebensend,
preisend Deinen Namen,
denn das höchste Gut,
welches Not uns tut,
spendest Du nur. Amen.

9
Dies ich schrieb, verbannt
an den Meeresstrand,
im Jahr fünfzehnhundert-
einundneunzig, dann,
als den Ozean
traurig ich bewundert.




minimap