Benő Attila: (dietro la porta) ((az ajtó mögött) in Italian)

Becsapja a kertre nyíló ajtót
az esti szél.
Szemed a belső fényre szoktatod.
Elzárt, belső képek. Gyöngyhalászat.
Merülj alá!
Elkísér a való és a látszat.
Ami tőled folyton eláramlott
– most már látod –,
egy belső zsebben mindig nálad volt.
Halkuló láng parázzsá szédülhet,
ha nem nézed,
lengő látvány kialszik nélküled.       
Házad falán megzörren az árnyad.
Mi maradna
benned, ha képeid elhagynának?

Il vento serale sbattendo richiude la porta
che s’apre sul giardino.
Avvezzi i tuoi occhi alla luce interna.
Immagini interne, segregate. Pesca di perle.
Immergiti!
Il vero e l’apparenza ti accompagna.
Quel che da te s’è sempre defluito –
- ormai lo vedi –
avevi sempre con te, nella tasca interna.
La fiamma in estinzione in brace si trasmuta
se non la osservi,
visione fluttuante senza di te si smorza.
L’ombra tua fruscia sul muro della tua casa.
cosa rimarrebbe in te,
se ti abbandonassero le tue visioni?