(kialszanak történetek) (Hungarian)
Ki-tudja-hányadik felvonás után lehull
a csend-függöny. Véglegesek a rések.
Kialszanak történetek, helyzetek,
hangosított sóhajok, nevetések.
És nem jönnek a szereplők meghajolni.
Mintha várakoznál még a léptekre.
Távolodik a színpad. A taps is elmarad.
Mintha a szem új látásra ébredne.
Hol a népes közönség?
Hol vannak a feldőlt székek?
Miért nem világítanak
sehol a reflektor-fények?
Mi lett az arcokkal és álarcokkal?
És az emlékek hol égnek?
Hol van a középpont? Távol vagy közel?
És merre vagy te, aki még kérdezel? | Uploaded by | Cikos Ibolja |
| Source of the quotation | https://www.helikon.ro |
|
(si smorzano le storie) (Italian)
Chissà - dopo - quanti atti si cala
il sipario - silenzio. I varchi sono definitivi.
Si smorzano gli accadimenti, situazioni,
i sospiri amplificati, le risate.
I personaggi non vengono a inchinarsi.
Come se stessi aspettando ancora dei passi.
S’allontana il teatro. Viene a mancare anche l’applauso.
Come se l’occhio si svegliasse alla nuova vita.
Dov’è il pubblico numeroso?
Dove sono le sedie rovesciate?
Perché le luci dei riflettori
non ci sono da nessuna parte?
Che fine hanno fatto i volti e le maschere?
E dove bruciano i ricordi?
Dov’è il punto centrale? Distante o vicino?
E dove sei tu, che poni ancora domande? |
