This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Benő Attila: (il miele) ((méz) in Italian)

Portre of Benő Attila

(méz) (Hungarian)

Kezdetben volt a hiány.

Aztán a méz fénylő,

majd émelyítő íze.

A méz, mely tapad,

ragad

és siklik,

nyomot hagyva lassan folyik

a belső utakon.

 

A méz,

melyben feloldódhat az arcod,

vagy egy másik arc.

Méz, melynek változik a szaga,

és száradni kezd a mozdulatok hevében.

A méz, amely felhígul a nyáltól,

sós ízűvé válik,

vérpirossá.

 

Méz.

Melyben

– bár még nem tudhatod –

már örvénylik egy másik kezdet,

mely nőni kezd, sokasodni.

 

Melytől a száj kiszárad,

és az érintés kihűl.

 

Aztán

fordul a hold,

könnyelmű szél kerekedik,

zöldre zendülnek a tar ágak,

és újra gyűl, gyűl

lassú cseppek ritmusára

a hiány érzete.

 

A mézre gondolsz,

a keserédes hatalomra,

és nézed, hogy pereg a mész,

ha visszatérőben,

ami a távolba vész.



Uploaded byBenő Eszter
PublisherErdélyi Híradó
Source of the quotationEgy nap és a többi
Bookpage (from–to)62-63
Publication date

(il miele) (Italian)

In principio fu la mancanza.

Poi il sapore luccicante,

e stucchevole del miele.

Il miele, che s’appiccica,

s’incolla

e scivola,

scorre lentamente lasciando

la sua impronta sulle vie interne.

 

Il miele,

in cui può sciogliersi il tuo viso,

o un altro viso.

Il miele, a cui si modifica l’odore, e comincia

ad essiccarsi nella veemenza dei movimenti.

Il miele, che si stempera nella saliva,

divenne salato,

rosso come il sangue.

 

Miele.

In cui

- anche se ancora non lo puoi sapere –

un altro principio sta già turbinando,

che si moltiplica e s’ingrandisce.

 

Da cui s’essicca la bocca,

si raffredda la toccata.

 

Poi,

si volta la luna,

si alza un vento spensierato,

risuonano verdi i rami nudi,

e di nuovo aumenta, aumenta

al ritmo delle gocce lente

il senso della mancanza.

 

Pensi al miele,

al potere del dolceamaro,

e osservi come si stacca la calce,

se nel esser di ritorno,

che si perde in lontano.

 

 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap