Ők a nem kívántak, a könnyedén nemlétre ítéltek.
Velük egyszeri lehetőségek alszanak ki végleg:
Félelem és számítás motoz és kapar.
Nem hagyja lenni azt, ami lenni akar.
Magzatcsont-aprólék a szikla alatt.
Lélegzet, amely a mélyben elakadt.
Kiáltás, melyet senki nem hall,
mert már a hangszálakban elhal.
Lanyhul a borzongás,
fertőz a megszokás.
Elkenődött, vöröslő emlék felszárad.
A tört ablakon át friss levegő árad.
Egyszer volt lehetne – üveghegyen innen.
A helytartók kezet mosnak fehér ingben.
Omló jelen: anno domini mortus.
Ma ez lesz a negyvenedik abortusz.
