Benő Attila: Simaképű, az őrmester
Simaképű, az őrmester (Hungarian)Hangja pattogóan koppan. Hisz a tökéletességben rögeszmésen, megszállottan. Nem lehet ránc az egyenruhán. A bakancsnak ragyognia kell menetelés előtt és után. A zsebkendő simuljon a zsebben folttalan, ránctalan, érintetlen. „Rend legyen mindenkor – ez a parancsom, honvédek!” És éles szeme előtt feltárul egy újabb vétek. Nem ismeri a csillagos tisztek valós mását, az utak makacs porát, sem a dolgok romlását. A Diák nadrágja élén fönnakad egy kifogás, Dömének, mint mindig, gyűrött a csákója. Millstein még borotválkozás után is borostás, és bakancsát nem vikszolta ragyogóra. Vigyázzállásban élesebbek szavai. „Egy képzetlen század lusta kamaszai.” „DE LESZ MAJD ITTEN REND ÉS FEGYELEM!” „Ez az örök utópia” – súgja Millstein – és a rend ura mellette terem.
|