Beney Zsuzsa: Csillog, de eltűnik

A már meg nem szólítható világban
bábszövedékben hallgatnak a tárgyak.
Udvar nélkül, súlytalan, tömören
mély ködben állnak.

Fodrozó hullám bennük nem iramlik,
az anyagnak nem duplázza szegélyét.
Szem nem látja a tó és a sötétség
egymásbamerülését.

Vízüveg-fagy tölt minden hasadékot.
A táj szélén nem lendül a szél –
nincs közel és távol. A tiszta térben
ül kijelölt helyén

mint didergő madár, vakon a lélek.
Nesztelen – a csönd jég-tükre beállt.
Nem töri át vadlúd-hang jajgatása.
Ki felkiált, nem hallja hogy kiált.