This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Beney Zsuzsa: Пътят на Орфей (Orpheus útja in Bulgarian)

Portre of Beney Zsuzsa

Orpheus útja (Hungarian)

Azzal, hogy átlépett, megszűnt a tér.
Függőleges lappá lettek a lépcsők.
Maga anyaggá a sötét anyagba
olvadva, de tovább is önmaga.
Egyszerre rész és egész a halottak
testéből sárrá taposott agyagban.

A Föld tömörebb, mint mikor csak látta
és sűrűbb. Nem ereszti át a fényt.
Rétegei egymásba préselődnek
felszín a felszínen, de láthatatlan
földpát-lapokból lett amorf göröngyök.
A tér a látás. Talán a besüppedt
szem csarnokában apadt el a víz
vagy a fény égette el önmagát?
Vagy valóban anyaggá lett a lélek?

A folyó kiszáradt, az árnyak útja
eltömődött, ő, aki ott feküdt
sírjában mint egy képzelt nászi ágyban
szétbomlott. Nem volt megfordulni hely.
Talán egy villanás, egy metafora
majd a képek nélküli létezés.

Férfiként indult a szorosba érte.
Aztán a teste tűnt el, majd a lelke.
Magát kereste az üres tükörben.

Mint köd vagy füst nem tapad semmihez,
Mint bodros gőz szétszéled a levesről:
Holtat szeretni: lengő pókfonál.

Amikor visszafordult nem a semmit
Látta. Már semmit se látott.
Nem tudta: Orpheus vagy Eurydiké?



Uploaded bySvetla Kjoseva
Source of the quotationA tárgytalan lét

Пътят на Орфей (Bulgarian)

Прекрачи и пространството изчезна.
Стълбите станаха отвесна стена.
Плът, слята в мрака на материята,
но той все още беше себе си.
Цяло и част от телата на мъртви,
материя, отъпкана в калта.

Земята тук е плътна и по-гъста,
отколкото отвън. Не пуска светлина.
Пластовете й са се пресовали,
лице в лице, и от невидими
кристали прави аморфни буци
Пространство, зрение. Дали водата
пресъхва в хале’то на очите
или изгаря в своята светлина?
Нима душата се е превърнала в материя?

Реката съхне, пътят на сенките
е претоварен, а той лежи там,
в гроба си, като в брачно легло
и гние. Без място да се обърне.
Само проблясване, метафора
и после битие без образи.

През прохода пое по мъжки по следите.
Тогава изчезна тялото, после и душата.
Затърси себе си в празното огледало.

Не се задържа никъде – като мъгла или дим,
Разпръсна се като къдрава пара над супата:
Любовта към мъртвец: паяжина, зареяна във вятъра.

Когато се обърна, не видя
Нищото. Вече нищо не виждаше.
Не знаеше: Орфей ли е или Евридика?



Uploaded bySvetla Kjoseva
PublisherThe Small Stations
Source of the quotationsaját

minimap