This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Csoóri Sándor: Ramo verde na minha mão (Kezemben zöld ág in Portuguese)

Portre of Csoóri Sándor

Back to the translator

Kezemben zöld ág (Hungarian)


Kihabosodik majd újra a tavasz,
mint a folyton éneklő madár- szája
s a hantokat is körbeállja a fú,
de te már nem mosolyogsz többé
semmire, ami eleven lesz.

Viszek neked zöld ágat, csibés barkát,
újjongó gólyahírt a malomsánc alól,
ott fénylik rajtuk isten pillantása
s az első világgáinduló gyalogbogáré,
de te félrehúzódva már csak a falat nézed.

Ki tudja: túlélem-e gyógyíthatatlan zavaromat,
de én erre a legutolsó szemedre is akarok emlékezni,
erre a fekete lukakat égető szemedre:
száll az iskolai, meddő krétapor bele,
mintha a szétvert Karthágó pora csak most érne hozzád.

Nem hiszem, hogy a halál tehetségesebb nálam.
Nem hiszem, hogy a halál el tudna venni tőlem.
Látom magamat benned, mintha gyönyörű sebben ülnék:
kezemben zöld ág s mögöttem, ó, mögöttem
beláthatatlan terek: rámsötétedő túlvilág.


PublisherMagyar Bibliofil Társaság, Budapest
Source of the quotationVirágvasárnap : a 60 éves Csoóri Sándor 60 verse.

Ramo verde na minha mão (Portuguese)


Deita espumas novamente a primavera,
como a boca do pássaro que canta constantemente.
E as ervas cercam de pé os túmulos, também,
mas tu já não sorris
para nada daquilo em que a vida se prolongará.

Levo-te um ramo verde, amentilho penugento, malmequer dos
brejos, jubiloso,
junto do valado do moinho,
em cima deles brilha o olhar de deus
e o do primeiro besoiro sem asas úteis que saiu pelo
mundo,
mas tu a retirares-te só olhas para a parede.

Quem sabe: se sobreviver à minha confusão incurável,
quero lembrar-me deste teu último olho
deste teu olho que queima buracos pretos:
voa nele o estéril pó de giz da escola,
como se o pó de Cartago derrubado só agora chegasse a ti.

Não acredito que a morte seja mais talentosa do que eu.
Não acredito que a morte me pudesse roubar-te.
Vejo-me em ti, como se estivesse sentado numa ferida formosa:
ramo verde na minha mão e atrás de mim, oh, atrás de mim
espaços ilimitados: o mundo do além que em cima de
mim escurece.


PublisherLimiar, Porto
Source of the quotationSándor Csoóri: Com cisnes sob o fogo do canhão

minimap