Dsida Jenő: Il segreto delle pietre miliarie (A mérföldkövek titka in Italian)

Fekete-fakó mese.
Két ember indult egymás felé
messziről.
Régen.

Vaksötét az éjszaka,
füleikben ólom siketül;
azóta
mennek.

Gyöngyös-hideg alagút.
Nedves kőfal tenyérre tapad.
Keresik
egymást.

Inuk roggyant s fájva fáj,
rekedt hangjuk, ha kiáltanak,
elgurul
tompán.

Némák a mérföldkövek.
Titkon, amit mindük észrevett,
kajánul
rejtik:

Csalódnak a vándorok.
Keresztezték egymást balgatag
útjaik
régen.

Favola nera – stinta.
Due uomini da lontano si son avviati
uno verso l’altro.
Tanto tempo fa.

La notte è scura come la pece,
nelle loro orecchie piombo assorda:
camminano
da allora.

Cunicolo perlato – freddo.
Umido muro di pietra s’attacca al palmo.
Si cercano
a vicenda.

Tendini stramazzati dolgono dolenti,
se gridano, le loro voci rauche
rotolano
ottuse.

Son mute le pietre miliarie.
Segretamente, che avevano notato tutti,
occultano
sardonico:

S’ingannano i viandanti.
Le loro strade insensate s’erano
incrociate
tanto tempo fa.