Dsida Jenő: Poème des ténèbres (A sötétség verse in French)
|
A sötétség verse (Hungarian)Ó, virrasztások évszaka! Vastagon fog a tinta, zordul. A rozsdalevü éjszaka már hatkor a kertekre csordul:
Reves fák nyirka folydogál s te arra gondolsz: mennyi éved van hátra még? Jaj meg-megáll a láb, mert fél, hogy sírba téved.
...Mondd, kissé mártottál-e már hófehér cukrot barna lébe, egy feketekávés pohár keserű, nyirkos éjjelébe?
S figyelted-e: a sűrü lé mily biztosan, mily sunyi-resten szivárog, kúszik fölfelé a kristálytiszta kockatestben?
Így szivódik az éjszaka beléd is, fölfelé eredve, az éjszaka, a sír szaga minden rostodba és eredbe,
mígnem egy lucskos, barna esten az olvadásig itat át, hogy édesítsd valamely isten sötét keserű italát
|
Poème des ténèbres (French)O morne saison des veillées! La nuit d'encre aux feuilles rouillées Dès six heures, sur les jardins, Goutte a goutte répand son tain;
L'arbre mort déjà se délite, Et toi, de ta vie qui s'effrite, Perçois-tu le long chant d'exil, Comme si s'en rompait le fil?
Oh! Dis-moi, lorsque ta main porte Dans le café qui réconforte Le sucre blanc, ne crois-tu voir L'ombre tisser son voile noir?
Et regarde: l'épais liquide Sournoisement, comme l'acide S'infiltre en chaque bloc épars Et le ronge, de part en part.
C'est ainsi que la nuit sinue En toi, franchissant les issues, Et portant son remugle amer En chaque fibre de ta chair;
Jusqu'á l'instant où, de ta face, Ne restera qu'un bloc de glace Qui fond, dans le breuvage amer D'un dieu, maître de l'univers.
|
