Én vétkem (Hungarian)
Hagytam, hogy kapásból hülyére vegyétek, hagytam, hogy tettleg is helyére tegyétek, hagytam, hogy ne legyen mázlija juszt se, hagytam, hogy ne érje el még a buszt se, hagytam, hogy pokollá tegyék az életét, hagytam, hogy röhögve kérjék a bérletét, hagytam, hogy bagóért szopja a rezet, hagytam, hogy ne fogjatok vele kezet, hagytam, hogy piti kis vétkekért szívassák, hagytam, hogy ne derüljön ki az igazság, hagytam, hogy beszálljon apuka cége, hagytam, hogy ok nélkül rakják a „c”-be, hagytam, hogy vergődés legyen a suli, hagytam, hogy kibukni legyen a buli, fejvesztve fusson a Kultúra Házából, hagytam, hogy kitessékeljék a plázából, hagytam, hogy ráálljon, ne nagyon szarozzon, hagytam, hogy félpénzért, feketén falazzon, hagytam, hogy fogdossák buzgón a fenekét, hagytam, hogy sokallják sokan a gyerekét, hagytam, hogy tojjon a fészküket rakókra, hagytam, hogy fújjon a többségi tahókra, hagytam, hogy Budáig fusson egy kérvénnyel, hagytam, hogy gazdagabb legyen egy élménnyel, hagytam, hogy ne legyen gyógyír a bajára, hagytam, hogy ne jusson gázra, se kajára, hagytam, hogy ne teremjen a föld eleget, hagytam, hogy lopnia kelljen a meleget, hagytam, hogy ne legyen kéznél a zsepije, mikor a kisboltban tör rá a depije, hagytam, hogy kihulljon végleg a rostán, amikor palávert csinál a postán, hagytam, hogy kibukjon, hagytam, hogy elázzon, hagytam, hogy retardált náciktól parázzon, hagytam, hogy hiába legyen a pánik, hagytam, hogy ne felejtődjön el máig, hagytam, hogy köpködve szidják az urát is, hagytam, hogy lemossa csendben a csulát is, hagytam, hogy szorongjon nappal és éjjel, hagytam, hogy emiatt menjenek széjjel, hagytam, hogy hibát a hibára halmozzon, hagytam, hogy üljön a seggén és malmozzon, hagytam, hogy börleszkké legyen a bánat, hagytam, hogy bringával hajtson a fának, hagytam, hogy ne játsszon érdemi szerepet, hagytam, hogy ne legyen bennetek szeretet, hagytam, hogy krumpliban mérjék a segélyét, hagytam, hogy félvállról vegyék a fekélyét, hagytam, hogy ne legyen alku a kaszásnál, hagytam, hogy ne legyen jobb hecc a baszásnál, hagytam, hogy jöjjön az utolsó ítélet, hagytam, hogy röhejbe fúljon a hitélet, hagytam, hogy ne vágyjon más hókuszpókuszra, reggel egy felesre, este a Fókuszra, hagytam, hogy ne legyen dolga, se tébéje, hagytam, hogy romokban álljon a tévéje, hagytam, hogy horrorrá legyen a valóság, hagytam, hogy ne legyen számára tanulság, hagytam, hogy diadalt üljön az enyészet, hagytam, hogy hagyja a francba az egészet, hagytam, hogy ne tudja, ne lássa, ne értse, hagytam, hogy ne fogja fel még a felét se, hagytam, hogy ő legyen most is a lúzer, aki a legeslegelsők közt húz el, hagytam, hogy nyűg legyen kint is és idegen, s épp olyan hazátlan jöttment, mint idebenn, hagytam, hogy hadd higgye, ami volt, köddé lett, bárhogy is kezdődött annó a történet, én viszont ott voltam, van róla papírom, fura, de van ez a heppem, hogy megírom, ott álltam, pénztárca, mobil a zsebbe’, bedugtam tövig az ujjam a sebbe, láthattam, láttam is mindent és mégis: hagytam, hogy hagyjátok, hadd hagyjam én is, én vétkem, én vétkem, én igen nagy —, hagytam, hogy így legyen, de te ne hagyd. Uploaded by | P. T. |
Source of the quotation | https://nosz2012.wordpress.com |
|
Colpa mia (Italian)
Ho lasciato, che lo prendiate subito per matto,
ho lasciato, che lo accettiate come dato di fatto,
ho lasciato, che non abbia fortuna, così per ripicca,
ho lasciato, che non raggiunga neppure la corriera,
ho lasciato, che la sua vita rendano un inferno,
ho lasciato, che beffardo gli chiedano il biglietto,
ho lasciato, che per quattro spicci porti il basto,
ho lasciato, che non gli stringiate neppur’ la mano,
ho lasciato, che lo angariano per un nonnulla,
ho lasciato, che la verità non venga mai scoperta,
ho lasciato, che a ditta di babbo faccia il furbetto,
ho lasciato, che senza motivo venga segregato,
ho lasciato, che la scuola sia una continua lotta,
ho lasciato, che per distruggersi basti una festa,
che fugga dalla Casa della Cultura a capofitto,
ho lasciato, che lo buttino fuori dal ipermercato,
ho lasciato, che acconsenta, non perda il tempo,
ho lasciato, che lavori per quattro soldi, in nero,
ho lasciato, che gli palpino il culo sollecitamente,
ho lasciato, che gli rinfaccino il numero della prole,
ho lasciato, che se ne freghi di chi mette su casa,
ho lasciato, che soffi sulla maggioranza rozza,
ho lasciato, che con un’istanza corra sino a Buda,
ho lasciato, che faccia tesoro di quest’esperienza,
ho lasciato, che il suo problema sia senza rimedio,
ho lasciato, che rimanga senza soldi per il gas e cibo,
ho lasciato, che la terra non produca a sufficienza,
ho lasciato, che neppure di caldo abbia abbastanza,
ho lasciato, che non abbia un fazzoletto nella tasca,
quando la depressione lo assale nella botteguccia,
ho lasciato, che sia scartato definitivamente,
quando scatena un quarantotto alle poste,
ho lasciato, che sia brillo, che possa ubbriacarsi,
ho lasciato, che abbia terrore dei nazisti ritardatari,
ho lasciato, che sia inutilmente in preda al panico,
ho lasciato, che tutto ciò non sia più dimenticato,
ho lasciato, che sputando le insultino il marito,
ho lasciato, che in silenzio lavi via anche lo sputo,
ho lasciato, che trepidi di notte e di giorno,
ho lasciato, che si lascino per questo motivo,
ho lasciato, che accumuli errori uno dopo l’altro,
ho lasciato, che stia seduto a perdere il tempo,
ho lasciato, che la sua tristezza diventi caricatura,
ho lasciato, che con la bici contro l’albero sbatta,
ho lasciato, che non abbia un ruolo sostanziale,
ho lasciato, che dentro di voi non vi sia amore,
ho lasciato, che il suo sussidio in patate sia pagato,
ho lasciato, che la sua ulcera non sia presa sul serio,
ho lasciato, che con la morte trattare non possa,
ho lasciato, che la scopata sia la più grande burla,
ho lasciato, che per voi venga il giudizio finale,
ho lasciato, che la vita religiosa finisca in derisione,
ho lasciato, che non desideri altro diversivo,
Fokúsz a sera e mezzo bicchierino al mattino,
ho lasciato, che non abbia da fare, né la mutua,
ho lasciato, che la sua tivù giaccia in rovina,
ho lasciato, che la realtà si trasformi in orrore,
ho lasciato, che per lui non serva da lezione,
ho lasciato, che trionfi il triste decadimento,
ho lasciato, che lasci perder’ tutto quanto,
ho lasciato, che non sappia, né veda, né capisca,
ho lasciato, che neppure la metà comprenda,
ho lasciato, che anche adesso sia lui il perdente,
colui, che fugge via per primo a gambe levate,
ho lasciato, che sia estraneo, un fastidio all’estero,
come pure nella patria, un senzatetto, un abietto,
ho lasciato, che creda, che quel che c’era, è svanita,
in qualunque modo abbia avuto inizio la storia,
io invece ero presente, ho pure l’attestato,
strano, ma tengo una mania, annoto tutto,
stavo là, con portafoglio, cellulare nella tasca,
ho infilato il dito fino in fondo nella ferita,
ho potuto vedere, avevo veduto tutto, eppure:
ho lasciato, che voi lasciate, che anch’io lasci fare,
colpa mia, colpa mia, la mia grande colpa –
ho lasciato, che sia così, ma tu fa’ che mai più accada.
Uploaded by | P. T. |
Source of the quotation | C. I. |
|