Erdős Virág: ez

nem az a vers amire
ezer éve gyúrunk
 
ez nem az a vers ami már
általunk szól – rólunk
 
ez nem az a vers ami úgy
punk hogy közben időtálló
 
ez nem az a vers amitől
felrobban a világháló
 
ez nem az a vers amitől
leszakad a födém
 
ez nem az a vers ami át
ragyog a múlt ködén
 
ez nem az a vers amivel
már előre számolnak
 
ez nem az a vers ami majd
beolvas a kánonnak
 
ez nem az a vers amiről
álmodoznak a nagyok
 
ez nem az a vers amire
rámozdulnak a fanok
 
ez nem az a vers amivel
jól be lehet fűteni
 
ez nem az a vers amivel
hurkát lehet tölteni
 
ez nem az a vers amiből
az kap aki kér
 
ez nem az a vers ami a
mindenséggel mér
 
ez nem az a vers amiből
másoknak is jutni fog
 
ez nem az a vers amit egy
egész ország tudni fog
 
ez nem az a vers amiben
mind el fogunk férni
 
ez nem az a vers amiben
jó dolog lesz élni
 
ez nem az a vers amit majd
beültetünk magokkal
 
ez nem az a vers amit majd
elvihetünk magunkkal
 
ez nem az a vers amitől
felpörög a pulzus
 
ez nem az a vers amitől
berosál a kurzus
 
ez nem az a vers ami a
bátor kiállásra int
 
ez nem az a vers amitől
erősödik a forint
 
ez nem az a vers amihez
nem kell külön körítés
 
ez nem az a vers amitől
leomlik a kerítés
 
ez nem az a vers ami száz
évente van egyszer
 
ez nem az a vers amitől
összedől a rendszer
 
ez nem az a vers ami pont
telibe talál
 
ez nem az a vers amibe'
megáll a kanál
 
ez nem az a vers ami már
épp eléggé banális
 
ez nem az a vers amitől
élhetőbb a halál is
 
ez nem az a vers ami majd
átrepít a síron –
 
azt még csak most
írom

nije ta pesma koju
jurimo hiljadu godina
 
to nije ta pesma koja već – jer smo
mi napisali – govori o nama
 
to nije ta pesma koja je tako
punk da je usput postojana postala
 
to nije ta pesma zbog koje
internet eksplodira
 
to nije ta pesma zbog koje
tavanica se razvaljiva
 
to nije ta pesma koja preko
magle prošlosti sjaji
 
to nije ta pesma koju će
već unapred citirati
 
to nije ta pesma koja će
kanona razabrati
 
to nije ta pesma o kojoj
velikani sanjaju
 
to nije ta pesma koju
fanovi obožavaju
 
to nije ta pesma s kojom
se može založiti
 
to nije ta pesma s kojom
će se duvenica  puniti
 
to nije ta pesma od koje
onaj dobiva ko želi
 
to nije ta pesma koja
vasionom meri
 
to nije ta pesma od koje
će deo i drugima pripasti
 
to nije ta pesma koju
će čitava država znati
 
to nije ta pesma u koju
ćemo svi stati
 
to nije ta pesma u kojoj
biće užitak životariti
 
to nije ta pesma koju ćemo
semenkama posaditi
 
to nije ta pesma koju
ćemo sa sobom nositi
 
to nije ta pesma zbog koje
ubrzaće se puls
 
to nije ta pesma zbog koje
propasće kurs
 
to nije ta pesma koja
na hrabro istupanje hrabri
 
to nije ta pesma koja
forinta na jačanje mami
 
to nije ta pesma kojoj
posebno začinjanje ne bi trebala
 
to nije ta pesma zbog koje
će se srušiti ograda
 
to nije ta pesma koja svakih
sto godina jednom se stvara
 
to nije ta pesma zbog koje
režim pada
 
to nije ta pesma koja
pogađa
 
to nije ta pesma u kojoj
zastane kašika
 
to nije ta pesma koja je već
ionako dovoljno banalna
 
to nije ta pesma zbog koje
je i smrt prihvatljivija
 
to nije ta pesma koja će pomoći
de se grob prekorači –
 
onu ću tek sada
pisati