This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Füst Milán: Arménia!

Portre of Füst Milán

Arménia! (Hungarian)

1

Szállnak a felhők és útközbe’ megállnak.
(– Látja a hajnalt, aki nem tud elaludni. –)
Lassan hajnalodik. S két izmos kovács
Súlyos pőrölyökkel kezdi üzletét.

Sötét a tér még, de halkúl a tenger.
S hol az éji halász már útjáról visszatért,
A sötét öbölből kolduló barátok
Hosszú kosarakban hordják a halat.

Sötét a tér még, de halkúl a tenger.
S az égő forrásoknak vörös tüze sárgúl.
S a derengő világnál sötét tömegeknek
Borzasztó uralma kezdetét veszi:

Ki állandóan figyelt egy csillagot,
Egy háztetőn zord érckatona áll,
Szembe’ van a felkelő nappal,
S ha lemegy a nap: sötétbe’ marad.
 
2

Beteg, bús lelkem rokona, bús alvó kikötő, hol derengő
fénynél
Halkan, halovány kísértetek járnak: éber hajósok és sárga
tüzek,
S őrt áll egy fekete katona magosan, s mint fekete angyal
az égre mered,
S két átkozott patak forr a hegyekről, dörgő patak
párhuzamosan…
…De jaj, rendületlen áll a sötét látomás, mint fekete angyal,
ki zajtól sem riad,
És eljövendő bajokat sejtet, állván komoran,
És őrködik a táj felett, mert ő a változások őre:

Arménia! Lelkem bölcsője, beteg vagyok én s szörnyűket
álmodom,
S a sötétség lassan, mint meleg nehezék ereszkedik
szivemre alá,
S a bántott lélek menekűl s vidékeid vánkosára lehajtja
fejét,
S míg kék, világos egeden megűlnek fekete felhők,
Hol nincs fény, csak keskeny sárga tüzek, – álmatlan szegény
szeme lecsukódik,
S elalszik a homályban.
 
 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationhttp://dia.pool.pim.hu

Armenia! (Italian)

1                                
 
Volano le nubi e si fermano cammin facendo.
(– L’alba trova sveglio l’eterno insonne. –)
Il sole sorge piano. E due fabbri muscolosi
Incominciano la giornata con pesanti martelli.
 
La piazza è buia ancora, ma il mare si sta placando.
Là, ove il pescatore notturno è di ritorno,
Dal fondo della baia oscura amici mendicanti
Nelle paniere lunghe portano il pesce.
 
La piazza è buia ancora, ma il mare si sta placando.
Alle sorgenti ardenti il fuoco s’ingiallisce.
Col biancheggiar del mondo, si da via
Al dominio tremendo delle masse oscure:
 
Chi osservava una stella senza sosta,
E’ l’austero soldato metallico sul tetto,
Di fronte a lui sta sorgendo il sole, 
Se il sole tramonta: lo ricopre il buio.
 
2                                 
 
Desolato porto assonnato, parente della mia mesta anima
Malata, dove alla luce biancheggiante pallidi spettri
Camminano in silenzio: vigili naviganti e fuochi gialli,
Un soldato nero è di guardia in alto, come un angelo nero
fissa il cielo,
E dai monti fervono due torrenti maledetti, fragorosi
torrenti paralellamente...
...Ma ahimè, la visione oscura è incrollabile, come angelo
nero, che neppure il rumore teme,
Intravede sfortune future, stando cupemente,
E vigila sul paesaggio, perché lui è il guardiano dei
cambiamenti:
 
Armenia! Culla della mia anima, sono malato e faccio
sogni terribili,
L’oscurità lentamente, come un peso caldo si cala sotto
il mio cuore,
L’anima offesa fugge e posa la testa sui cuscini del
paesaggio,
E finché sul tuo chiaro cielo azzurro, si posano le nuvole,
Dove non v’è luce, solo sottili fuochi gialli, –  all’insonne
si chiudono i poveri occhi,
E si addormenta nell'oscurità.
 
 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap